Az a legrosszabb, amikor az ember elalszik és az első nagyon is kellemes fél órát vagy órát valami megszakítja, hirtelen felébred. Én ha így riadok fel, meg nem tudnám pontosan mondani, mi okozta a hirtelen ébredést, de a szívem nagyon dobog, úgyhogy az első gondolatom mindig az, hogy valami fura, szokatlan zaj lehetett a ludas. Innen jön a para, hogy biztos van valaki a lakásban, a páromon kívül aki mellettem szuszog. Éberen fülelek a nyikorgó padlóra, végiggondolom, hogy becsuktam-e a bejárati ajtót.
Tegnap este például mintha valaki elektromos fűrészt használt volna a mellettünk lévő kertben. Nagyon hangos volt. Lehetet vagy éjfél, és először persze mintha a bejárati ajtón kaparászott volna valaki és a szomszéd meg a felettünk lakók neszezését is jobban hallottam, mint valaha. De a kedves csak durmolt nyugisan mellettem én meg riadt nyusziként vártam, hogy most aztán jön a láncfűrészes és betöri az ajtónkat. Aztán csend lett és az 5 perces intermezzo után szépen visszaaludtam és Gromitig nyugisan húztam a lóbőrt. Így utólag, reggel, meg leírva persze teljesen nonszensz az egész és kétséges az is, hogy megtörtént-e, vagy magát a fűrészhangot is csak álmodtam.
Annak idején osztálykiránduláson mondta a tanárnőnk, hogy őt igazából nem érdekli mit csinálunk, de ha az első legjobb álmából verjük fel valami hülyeséggel, akkor nagyon de nagyon mérges tud lenni. Lehet, hogy ő se szerette azt a szívdobogást, amit a kellemes alvásból felriadás okoz. Megértem.
