Tegnap délután ugyan abból a szempontból sikertelen volt, hogy nem vettem semmit (illetve ez lehet sikeres is, elvégre nem költöttem pénzt), viszont két kalandos momentum is akadt. Először is, Batthyány tér, éppen elment előttem a metró, sebaj, leültem addig is olvasgatni, mellettem két széknyire egy 50es csinos nő ücsörgött. Aki egy idő után odajött hozzám és elkezdi előadni a sztoriját. Hogy a déliből jött és felfelé a mozgólépcsőn egy férfi elkezdte zaklatni, megfogta a kezét meg csókolgatta és próbálta tapizni. Aztán fent kerített egy biztonságiőrt, de nem mert elmenni a buszával hát visszajött a metróhoz.
– Jajj, már megint itt van, látja, ott hátul fehér ingben – mondta és félreállt, hogy jól láthassak én is.
Nos én egy csapat laza középiskoláson kívül senkit se láttam persze. De a szemüvegemre hivatkozva mondtam, hogy nem igazán látok jól. Javasoltam, hogy menjen egy megállót, de amikor jött a metró inkább azt mondta, marad, megvárja, hogy a pasi elmegy. Én felszálltam a metróra, ő meg visszaült a padra, elegánsan keresztbetett lábbal.
Már fizettem épp a Spárban és pakolásztam a bevásárlókocsinál amikor megszólalt a telefon. Nagyobbik hugom volt, merthogy a múltkor ugyan sikerült megoldani a CD írás problémáját, de most újra próbálkozott és hát elakadt. Úgyhogy vakrepülésben, mert azért legutóbb, amikor kéznél volt a gépem és tudtam követni a dolgokat azért egyszerűbb volt, sikerült CD-re másolni Dóri Kiszteszójának első képét, hogy hazavihesse anyuéknak megnézni. (Ugyanis anyu emilcíme nem működött, pedig kisebbik hugom előbb úgy próbálta elküldeni a harmadik unoka képét) Komoly reményeket fűzünk az UH képhez, ugyanis ha már én is felismertem rajta a gyerekformát, akkor talán anyuéknak se lesz gond.