Tegnap anyósjelöltet moziba vittük Cicával, s mi lett volna a legmegfelelőbb film, mint a Büszkeség és balítélet, hiszen tavaly elárasztottam őt Jane Austen regényekkel, szerdán meg pont ezt a könyvet adtam a mancsába. A regényt magam is el tudom olvasni bármikor újra méghozzá úgy, hogy végigvigyorgom.
Valószínűleg nem tartozom a legnagyobb rajongók közé, nem láttam csak talán 2x a BBC féle sorozatot, szinkronosan pedig talán 1x se. Úgyhogy azt kell mondanom, a szinkron, amitől a leginkább tartottam egyszerűen bravúros volt ennél a filmnél. Igaz a végső kulcsjelenetben Lizzie és Lady Catherine közt félrefordították a legfontosabb mondatot (Nem ígérhetem meg, hogy nemet mondok) ettől függetlenül a magyar forgalmazó hatalmas segítséget adott a Darcy-t játszó Matthew MacFadyennek azzal, hogy magyarul Szabó Sipos Barnabás hangján szólalt meg. Ennek ellenére persze nem vitás, hogy Mr. Darcy = Colin Firth.
Azért azt, amit a BBC 6 részben véghez vitt, itt nem lehetett megcsinálni, hisz már a 130 perc se kevés, azaz vágni kellett, rövidíteni. Ezért aztán nem érdemes azon felháborodni például, hogy a filmben Mr. Bingley-nek csupán csak egy nővére van.
Ami tetszett az új Büszkeség és balítéletben, hogy mennyire realistán igyekeztek hozzányúlni a környezethez, körülményekhez. Ha Bennették szerényen élnek, akkor ez látszik a házon, a környezeten (háziállatok, nyúlt képű szolgák), a ruházkodáson. A BBC idealizált XVIII. századához képest itt most nyersebb képet kaphatunk a korról.
Jah és még valamit arról, hogy a mindenki által utált Keira Knightley igazán nagyszerű volt Elizabeth Bennett szerepében. Pontosan jól visszaadta a karaktert, Lizzie fejlődését, azt, hogy büszke lányból hogyan lett szerelmes nő.