Szombat reggel elsőre, amikor meghallottam a hétvégi mozis játékot, megint úgy gondoltam, egye fene egy telefont megér. Az első tárcsázást (alig hangzott el a kérdés persze) foglalt jelzés fogadta, aztán még egy redial és csodák csodája, kicsöngött. Aztán fel is vették. S nyertem. Igaz annyira álmos és zavart voltam, hogy először a munkahelyem címét próbáltam bediktálni, aztán pontosítottam. Persze mindig azt képzeltem, ha majd egyszer rádiós adásba sikerül betelefonálnom, akkor a talpraesett műsorvezető kihozza belőlem a legjobbat, majd sziporkázva beszélgetünk egy rövidet. De szerintem ő is érezte, korán van még ehhez. Mindenesetre ma megint nyereménymozi lesz. Anyósjelölt épp ott kucorgott a kanapén (nálunk aludt) szombat reggel, tátott szájjal figyelte az eseményeket, majd azt mondta, hogy “Ha már Lobo ilyen szerencsés, lottóznia kéne”.
A párom persze rögtön lehűtötte, hogy inkább neki kéne rólam példát vennie, én csak ott és olyan témában kockáztatok, ahol otthon vagyok, s van esélyem a nyerésre. A lottó pedig nem ilyen.
