Az ember ugye végighallgatja, s tudja mik azok a tipikus dolgok, amiket egy kismama produkál (hányás, émelygés, éhség, hormonok stb.) ezért aztán kicsit meghökken, amikor nála rövid vendégszereplés után nem marad más, mint a megduzzadt mellek. A múlt hét óta semmi "terheset" nem éreztem. Persze kicsit elkezdtem aggódni, mert biztos lehet gond a tünetmentesség is. Olvastam ilyenről, naná.
Aztán ma elindultam a kalandtúrára, majd minden kiderül címmel. Megszereztem a terheskönyvemet, szerencsére a védőnő szemtől szemben a nevemen szólított, nem anyukának. Remélem ezt a jó szokását mindenki meg fogja tartani. (Annak idején Régi Barátnőm, amikor teherbe esett megegyezett a férjével, hogy soha de soha nem fogják egymást Anyának és Apának szólítani, maradnak a bece- meg keresztneveiknél. Most a gyerekek 6 és 9 évesek és ők még mindig így szólítják egymást)
Délután pedig, ha már megszereztem minden leleltet, irány a doki az UH, amire 3 hete visszahívott. Babszemjanka/ó szépen fejlődött, 2,5cm, már nem csak egy zsák, hanem van eleje és vége, egyelőre fejnehéz, de már a dobogó szívét is láttam és van róla fénykép. Anyu mondta, feltétlen kérjek, had lássa az új unokát, bár ő még eddig egyetlen unoka képén se bírt kiigazodni orvos létére.
Legközelebb alig 3 hét megint és jön a nagy vízválasztó a 12. heti. A doki meg azt mondta, inkább örülnék, hogy semmi panaszom, mint azon aggódjak, hogy nem normális ha nincs. Naná. Most már én is örülök.
2 Comments
es en is 🙂 uuuuugy 🙂
Az ultrahangos képeken én sem igazodtam ki soha. Én is csak fejet láttam meg a dobogó szívet:) És olyan jó volt hallani a szívhagot, de valahogy nekem mindig olyan valószínűtlenül gyorsnak tűnt:) Most nosztalgiázok, amióta ráakadtam a blogodra:) Köszönöm