Május 4. csütörtök

Nem volt éppen nyugodt éjszakánk, ismeretlen helyen első nap ez naív ötlet is lett volna. Ráadául aránylag új volt számunkra az a felállás, hogy közös ágy, közös takaró. Mindenesetre az ember hajnalban felébredt és elhatározta, hogy akkor ő elmegy fotóz napfelkeltét, meg reggeli várost. Csakhogy a nap addigra már felkelt. Úgyhogy visszatért kb 1 óra múlva, visszafeküdt és tovább húztuk a lóbőrt, negyed kilencig, ugyanis előző este a srácnak azt mondtuk inkább fél kilenckor kérjük a reggelit, mint később. Úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat és megettük az English breakfast-et (ami ugye áll ilyen olcsóbb helyeken pirítósból, kolbászból, bacon szalonnából, tükörtojásból és babból). Aztán elindutunk városnézni.
Az idő nagyon kedvezőnek ígérkezett. A hivatalos látnivalók mellett, mint a Royal Pavilion a Lanes meg a móló belefutottunk az új Jubilee Könyvtár pazar üvegépületébe is. Azt hiszem, az angolok imádják ezeket a fajta épületeket, később láttuk Londonban a Temze parton, hogy rengeteg csupa átlátszó irodaépületet húztak fel mostanában. De fényképeztünk pubot, meg vegetáriánus cipőket is.
Az ebédet a tengerparton fogyasztottuk el, ami lássuk be az egyik legjobb dolog Brightonban, már csak ücsörögni is megéri meg nézelődni. Mi is legalább másfél órát töltöttünk a napon, aminek meg is lett másnapra a látszatja. Szép színünk lett. Megszemléltük a Pier kínálatát is, főleg ami az őrült hintákat illeti, amik a szabadesés elvén alapulnak. Már attól kavargott a gyomrom, hogy végignéztük, ahogy fel-le mozognak, forognak az emberek hatalmas távolságokon. Annak ellenére, hogy a mólón mindenhol ki van írva, kérjük ne etessék a sirályokat, azok tömegesen szállnak a környéken.
Még elindultunk a Marina öböl felé is, de ahogy közeledtünk egyre inkább azt láttuk, hogy a kikötőből bevásárlóközpontot csináltak, hát inkább visszafordultunk.
Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy fish and chipset együnk, igaz a végén nem a legjobb helyet választottuk ki, viszont a pasi, aki kiszolgált a szemünk előtt hordott ki egy szívinfarktust. De legalábbis erősen markolászta a bal mellkasát, amíg velünk foglalkozott.
Este megnéztünk 2 ingatlanos műsort is a tévében, amelyben angol házaspárok külföldön akartak házat venni. Eléggé furák voltak az elképzeléseik, hogy mégis milyen helyen akarnak és mennyiért. Aki hajlandó volt kompromisszumot kötni, annak sikerült, aki nem, az még mindig keres. Ja meg láttam én is egy Dr. House-t végre.
A poén meg még az volt, hogy bár ígértem, bejelentkezem Jayne-nél, képtelen voltam felhívni. A telefonomban lévő 3 évvel korábban még működő mobil számot nem ismerte fel a szolgáltató. A vonalas számra jól emlékeztem, elvégre vagy tíz éve rengetegszer elmondtam itt-ott amott, de valahogy a körzetszám az nem stimmelt. Hát gondoltam, legrosszabb esetben busszal megyünk ki hozzájuk, hisz ott tesz le szemben velük a Horsham Guilford járat.

Hasonlók