Szombat délután mégis elmentünk megnézni a Da Vinci Kódot. Megállapítottuk, hogy ugye az emberiség két részre szakadt: aki olvasta a könyvet, na meg aki nem. Ezért aztán ehhez képest tetszik a film a nézőknek is. Aki olvasta, annak rohadt unalmas, míg aki nem, az lehet, hogy nem is érti. Szóval itt csak akkor lehetett volna nyerni, ha nem ragaszkodnak görcsösen ahhoz, hogy szóról szóra megjelenítsék amit Dan Brown megírt. Úgy kellett volna csinálni, mint a Bourne rejtély esetében, ahol Ludlum 80-as években fordulatosnak számító sztorijából átvették az alaphelyzetet és klassz, izgalmas, látványos akciófilmet készítettek belőle. Mondjuk most legalább senki se panaszkodhatott, hogy nem maradtak hűek a regényhez.
Igazából mi az unatkozók közé tartoztunk és sokkal jobban élveztük volna feliratosan a filmet, mert a szinkron elég gagyira sikerült. Nekem semmi bajom Tom Hanks fejével, de legalább 100 évvel öregebbnek tűnt a magyar hangja miatt.
4 Comments
Én olvastam. Majd masszívan elhatároztam, h nem és nem fogom megnézni a filmet.
Van 1bként egy könyv, Karácsonyra kaptam, az a címe, h The Rule of Four. Nem tudom, magyarul kiadták-e. Az a könyv – bár jellegében eléggé hasonló a DVK-hoz – sokkal érdekesebbnek bizonyult.
Igen, magyarul is kapható, Caldwell, Ian – Thomason, D.: Négyszögelés
Most megerősítetted a gyanúmat, hogy te S vagy, aki tulajdonképpen T 🙂
Gyors volt 🙂