Teher alatt

A védőnő a múltkor már azt szerette volna, ha azonnal elmegyek terheléses vércukor vizsgálatra. A doki azt mondta, ráérek, van egy hónapom. Na a köztes megoldást választottam, rájuk hagytam 3 hetet. Olvastam persze
horror
sztorikat, meg a védőnő is felkészített, aki úgy kezel, mintha valami nagy betegségben szenvednék és állandóan tanácsokat osztogat, ha nála járok, bár úgy érzem, hogy csak a szakkönyvben leírtakat mondogatja állandóan és semmi személyre szólót. Azt mondta, hogy vigyek citromlét magammal, meg ha nem egyedül megyek, nyugodtan hazamehetek a két csapolás között, csak ne szóljak ott róla, hiszen a közelben lakom. Úgy terveztem, hogy bevásárolok, hazaviszem a cuccot aztán vissza a laborba. De hölgy, aki megcsapot nagyon szigorúan közölte, hogy ki ne tegyem a lábamat az épületből, úgyhogy eléggé megszeppenve ücsörögtem, olvastam aztán az előttem sorra kerülő kismamával (aki szintén felkészülten citromlével érkezett és nekem is felajánlotta a maradékát) beszélgettem. Úgyhogy kibírtam a 2 órát, nem lettem rosszul, s csupán a második körben kellett csalódnom a vérvételt végző néniben, aki edddig mindig nagyon profi volt, hogy csak harmadszorra sikerült megcsapolnia.

Hasonlók