Ma reggel becsomagoltuk a lakást, fal mellé toltuk a bútorokat, ágyat felállítottuk, lepakoltuk a könyveket az íróasztal alá, a konyhában, fürdőszobában letisztítottuk a polcokat (milyen jó, hogy a tálalóba még nem költöztettünk be semmit, most oda lehetett dugni minden szabadon álló cuccot), majd a tegnap vásárolt zacskókkal befedtük az egészet. Csupán egy szék maradt elöl, meg a párom szendvicsét tettük be a kamrába, mert még a hűtő is védelem alá került. Aztán én bejöttem dolgozni (már csak másfél nap), az ember pedig várta a jómunkás embereket, hogy fúrjanak, faragjanak, csövezzenek és légkondizzák be a lakást. Az előbb beszéltem vele, ott vannak, nekiálltak, de persze nem árulta el, hogy milyenek a szerelvények, csak azt mondta, kíváncsi mit fogok szólni, ha hazamegyek. Most estig izgulhatok, hogy vajon ez jót, vagy rosszat jelent? Hogy a csövek nagyobbak, mint képzeltük, hogy a beltéri egységek formátlanok? Hogy majd újra kell tapétázni? Kész körömrágás lesz a nap (szerencsére nem szoktam rágni, ráadásul tövig van vágva éppen).
