Fordulj!

Ma délután a kanapén majdnem hasrafordult a gyerek. Már csak a keze maradt maga alatt. Na jó, mondjuk könnyített terepen csinálta, ugyanis enyhén befelé dől ugye a bútor ülőkéje, oda szoktuk a háttámlának támasztani a játékokat amiben lehet gyönyörködni, meg amikhez lehet beszélni. Most annyira belendítette magát, hogy elérje őket, hogy félhason kötött ki (teszvesz néni szerint ez vesélyes, mert még az izomzata nincs erre kész, ezentúl csak a franciaágyon szabad magára hagyni)