Negatív eredmények

Igazán irígylésre méltóan viselkedett Babszem tegnap. Mármint elnézve a sírós gyerekeket, szerintem irigyelhettek engem nyugodtan a szülők. A gyerek még az öltözésnél se igazán méltatlankodott, sőt annyira elengedte magát míg a koponyáját vizsgálgatták, hogy szépen telerakta a pelenkáját is. Utána még szélesebb vigyorral tűrte, hogy a hasát, mellkasát, csípőjét nézegessék. A doktornő is megjegyezte, milyen hosszú gyerek, hisz keresztbe fektetve szinte lelógott a vizsgálóágyról.
Egyébként nagy szerencse, hogy a kórházi veteránnak számító hugom kísért minket. Először is, pikk-pakk összeszerelte a hordozót, meg a kocsiba is simán bekötötte, emlékszem, mi eddig még csak akkor használtuk, amikor Babszemet hazahoztuk a kórházból és akkor is apuval vagy fél órát tököltünk vele, mire biztonságosan beszíjaztuk a hátsó ülésre. Nem hiába a rutin az rutin, hisz 2 gyerek után ezek már igazán piti dolgok. Még az öltözéket is ő javasolta végül, így aztán könnyű volt öltöztetni a gyereket, tisztán úgy néztem ki a kórházi folyosón mint valami profi anyuka, elnézve a többi elsőgyerekes családot, akiknél minden vadiúj volt és csemetéik szörnyen csinos, de nem feltétlenül praktikus ruhákat hordtak.
Én meg annyira szépen és korán összepakoltam a hátizsákot, hogy nem is gondoltam volna, valami kimarad. De a  vászonpelenkát bizony elfelejtettem, pedig még a védőnő is mondta, ha tanácsadásra viszem a Babszemet az legyen velem. Végül pokrócra fektettük a gyereket, s mivel nem kellett teljesen levetkőztetni, ezzel se volt semmi gond. De azért amint hazaértem mindjárt két pelenkát is betettem a hátizsákba.
Egyébként minden rendben van, Babszem makkegészséges az UHk szerint.

Hasonlók