Ma bementünk a gyárba. Eredetileg húsvét után akartunk (arról, hogy vártak még mindig tanúskodik a nagy táblákon levő Üdv Kázmér! felirat), de hát közbejött a betegség. Most meg először 2 hét múlvára gondoltam, de aztán úgy döntöttem, nem teketóriázunk, megyünk ma. Nagy siker voltunk. Babszem igazán elemében volt, nézelődött, vigyorgott mindenkire, amikor a csajok és V. a cseh típusú kollega körbeállta. Bárkinél elvolt, a hosszú hajakba persze előszeretettel bekapaszkodott. Na és a kajálás is ment simán a régi irodámban, kétszer is. Hazaértünk és kidőlt. Sűrű volt a mai délelőttje.
