Amikor egész nap kint lehet lenni a friss levegőn, a gyerek délután nagyokat alszik, este lehet ücsörögni a verandán és éjszaka nem hallatszik semmi más, csak a vízszivattyú hangja, eléggé szeretne örökre maradni az ember. Nos igen, kisgyerekkel igazából ez lenne az ideális: vidéki ház. Babszem is élvezte, bár korán kelt reggelente, de napközben jókat aludt, sőt, már ő is bealudt öregesen a babakocsiban is (ülve, fej a mellkasra bukva), a felnőttekre továbbra is hatalmasakat vigyorgott, bárkivel elvolt, akár látta már rövid kis életében, azt aki fogta, akár nem. Gyerekekkel már más volt a helyzet. A korban hozzá közelebb állók vagy nem érdekelték (lásd a nála 1 nappal idősebb kislányt), vagy tartott tőlük (még mindig kevesebbszer fordult elő, hogy Esztike közeledtével nem fakadt sírva, mint igen, pedig az unokatestvére nagyon finoman nyúlt felé és csak simogatni akarta), vagy messziről figyelte őket, mint a 3 és fél éves focizó kisfiút és az 5 és fél éves Dórit meg a barátnőjét. Mivel szombaton fiúvendég is érkezett, ráadásul a férfiak elvonultak időmérőt nézni, kicsit férfiasabb dolgok felé is terelgettem Babszem figyelmét. Jó nagyokat kurjongatott a Forma 1-et nézve, de a boksz már annyira nem érdekelte, a gyepen való focizást meg azért elnézegette.
