Tegnap délután el kellett jutnunk Újpestre, a húgom megbízásából, közben útbaejtettük Zuglót, hogy visszakapjuk az ivós poharat. Azt utat megtervezve még nem is tudtuk, mire vállalkozunk. Mivel napok óta mindenki a Hungária körút nevű parkolóról beszélt, ezért mindenképp elkerülőket kerestünk. Zuglóba még eljutottunk, az utat már ismertük, onnan Újpestre azonban kicsit neccesebb volt a dolog, főleg hogy egy olyan utcát kerestünk, ami a térkép szerint folyamatosan létezett, valóságban pedig sehol se volt. De aztán csak egy vasúti átjáróra kellett 2 percnél tovább várni, többet nem igazán ácsorogtunk. A visszaúton tettünk egy etetős megállót, találtunk egérutat a Szentmihályi helyett, aztán kiderült, hogy mi már megint jó irányban megyünk mind a Mexikói úton, mind a Pongráczon. Igazából lehet, hogy ugyanennyi idő alatt tettük volna meg a fordulót, ha rámegyünk a körútra, de legalább az illúzió megvolt bennünk, hogy haladunk és nem csak ácsorgunk a dugóban. Mikor hazaértünk azért megnéztem, lehet, olcsóbb lett volna házhozszállíttatni a könyöklőt, amiért mentünk.
Viszont Babszem élvezte az új ülését és csak az éhség miatt volt igazán türelmetlen, amúgy jól bírta az egész utazást.
