Füzet

Mikor hazajöttünk a kórházból, akkor kezdtem el írogatni, hogy mikor melyik oldalról etetem a babát. Mert tudtam, hogy úgyis összekeverem, elfelejtem stb. Aztán már rutinná vált a dolog, úgyhogy most 2006 november 26. óta már a 3. kockás füzetemnél tartok. Néha vissza szoktam lapozgatni, hogy megnézzem mikor, hogy mentek a dolgok, hányszor evett a baba, mennyit aludt, mikor volt a fürdés stb. Eleinte napközben ugye alig volt ébren, simán aludt 2-3 órákat is, sőt volt olyan éjszaka, hogy az egészet átaludta (az egész úgy éjféltől 7-ig tartott, mondjuk). Csak hogy tudjam, nincs miért panaszkodnom. Legalábbis nem volt. Mostanában megint kicsit zűrösebbek az éjszakák, nyugtalan alvások (a tegnapi nap úgy látszik kivétel volt), s bár egész jól megy a lefektetés azért többször kelek fel hozzá álmomból. Most éppen ott tartunk, hogy nem érdemes semmi szoktatásnak nekilátni, mert hétvégén 2 hétre utazunk anyósjelöltékhez a Tisza mellé, ott majd úgyis saját ritmusa lesz a gyereknek, de ha hazajöttünk most már TÉNYLEG napirendre szoktatást próbálok bevezetni. Pontosítok: éjirendre, mert napközben egész jól mennek már a dolgok.
Tegnap egyébként megkérdezte a párom, miután Babszem egy fél órát eljátszott az aktuális kötettel, gyűrögette a lapjait, próbált tépkedni, hogy és meg akarom őrizni a füzeteket? Mondtam, igen aztán majd ha nagyobb lesz, a gyerek orra alá dörgölöm és előadom neki milyen mártír anya voltam érte, hány nyugodt éjszakámat áldoztam rá.

Hasonlók