Megint biztos kell vagy egy hét, mire Babszem igazán megszokja ezt a vidéki életet, s nem fog éjszaka 4-5 alkalommal felébredni. Ráadásul most még a szilárd kajákkal is gond van, kevesebbet eszik és nem bírok rájönni miért. Ha csak az nem a gond, hogy a nagymamája eteti. Pedig annak nem kéne bajnak lennie, elvégre a Balcsin azt a két napot kivéve, amikor egyedül voltunk, mindig anyu adta neki a kaját. Tegnap este ráadásul még az apjára is meg volt sértődve, eljátszotta a “levegőnek nézem a fatert” magánszámát, amikor mindenhova veti a pillantását, csak az előtte tornyosuló 188 centire nem. Mert a párom nem foglalkozott vele tegnap, holott ott mosta és takarította BBt fél méternyire a gyerek játszószőnyegétől. Ugyanakkor meg úgy érzem teszvesz néni is tud rám nézni megbántottan, ha magamhoz veszem a babát és próbálok játszani vele, amikor ő is ott van meg ráér. Legyen igazságos az ember lánya: hagyjuk a nagyszülőket garázdálkodni, akkor a gyerek sértődik meg, hogy elhanyagolják őt a szülők, ha meg a nagyiék vannak kirekesztve akkor duzzognak, hogy de nekik csak ez a 2 hét jut az unokából. Dilemma, dilemma. Azért még szerencse, hogy itt van ezen a héten az ember is, mert a problémákat ő azért mégis csak jobban tudja megmondani a szüleinek, mint én. Remélem ezen a héten kitapasztaljuk, hogy és mi a jó, a jövő hét meg már tényleg nagyon király lesz.
