Vissza

Szóval visszatértünk a hétköznapokba. Kipihenten, legalábbis én, elkényeztetetten, ami a Babszemet illeti. Majd kiderül, mennyire sikerült a nagyszülőknek aláásni a gyereknevelést. A visszaút húzós volt, mert 20-án az éppen 9. hónapját betöltő gyerek nem akart aludni. Úgyhogy hátraültem és végigénekeltem neki az utat. Ráadásul megvannak a kedvencei, mert hiába próbáltam újítani a megszokott repertoáron, keservesen sírni kezdett, ha nem a Kárókatonát énekeltem, vagy a Bóbitát, Pinty és pontyot, meg a Padlást. Egyébként meg ahogy beértünk Pestre, elhallgatott, onnan már volt mit nézelődnie.
Az éjszaka nyugtalanul telt, de legalább negyed 8 után ébredt és gyümölcsöt is többet evett, mint Tiszavasváriban. Az eső miatt kicsit nehezített a pálya, mert elmaradt a délelőtti séta. Remélem, délutánra már kimeheteünk a 4 fal közül.