Ami kimaradt

Hétvégén feljöttek anyósjelölték. Már szombaton, de hozzánk csak aznap délután jöhettek, a délelőttöt családi együttléttel kívántuk tölteni. Ami meg is történt, volt séta, közös főzés (ld. keleti tűz), lámpaszerelés, s még A. is felugrott és most már van “baby on board” feliratunk a kocsihoz (igaz, még nem tettem ki, bár azóta gyerek nem ült az autóban). A nagyszülők jelenlétét persze kihasználtuk mindannyian. Elsősorban Babszem, aki produkálhatta magát látástól vakulásig, mindenért dicséretet kapott, s állandóan foglalkoztak vele (ugyan ma már kifejezetten örült, hogy fél órát egyedül játszhatott és senki se figyelte, dumált hozzá, utasítgatta stb.), mi meg pihenhettünk, elküldhettük a nagyszülőkkel sétálni a gyereket, ma meg (mert Tesz vesz néni még maradt mára is) elmehettem bankba, gyerekruha turkálóba, Árkádba, Ikeába, könyvtárba. Ja és tegnap még új vinyót venni is voltunk a laptohoz, mert az biza behalt. Elmentünk hát a Pólusba és ha már ott jártunk a helyi Tescót is megnéztük. Ha belegondolok, hogy 10 éve az volt az első tecsó amit itthon láttam, miután hazajöttem a britektől. Megörültem neki, rögtön valami klassz, olcsó szoknyát is vettem, most meg milyen kicsinek és lepukkantnak tűnt (a kasszáknál a gumiszalag vége ki van kopva!!). Így múlik el a világ dicsősége.

Hasonlók