Kajagate megint

Csütörtökön nagyon szépen működött Babszemnél az egy levest eszünk, csak neki zöldségesebb és pépesebb a dolog. Aztán pénteken meg szombaton semmi szilárdat nem volt hajlandó enni. Határozottan hisztizett, amint beültettem az etetőszékébe. Mondjuk amikor mi ettünk, akkor belekóstolt a levesünkbe, megnyalogatott paprikát, sültkrumplit, sajtot, szalámit, de épp csak ízlelgetett és a kölesgolyókat is gurigázásra meg dobálásra használta. Pedig próbálkoztam éheztetéssel is, mármint addig húzni, amíg ő nem akar enni, de a szilárd kaja akkor se érdekelte. Annyira szemét meg azért nem vagyok, hogy akkor ne adjak neki anyatejet. Persze a kis okos tudja, hogy ha minden kötél szakad az anyai mell még kéznél van. Tegnap már javult a helyzet, evett gyümölcsöt és ebédet is, sajátot. Lehet, hogy a 8. fog miatt van ez az egész. Meg majd úgyis elmúlik, csak én görcsölök ezen ennyit.
Mert úgy képzeltem, hogy 1 éves korára már nem fogom szoptatni a gyereket, aki vidáman eszik mindent, mint a felnőttek. Nem csak pépeset, de rágni is tud rendesen! Hát ehhez képest lehangol a helyzet. Főleg, mert a családban ilyen még nem volt (és miért ne hasonlítsam magam a többiekhez), meg a többi bloggerbaba is jóval előbbre tart kajailag, még fog nélkül is, mint Babszem. Na és persze azon agyalok, hogy én rontottam el, nem voltam elég következetes, erőszakos. Igaz, ha írnék a Kismamának, ott megdícsérnének, hogy még mindig szoptatok. Csak pont nálam nem az a kép van meg az anyukákról, hogy 1 éves kor után még akármikor mellre teszik a csemetét. Sőt egy kicsit furának is tartottam ezt a hozzáállást. Hát tessék, most megkaptam. De még mindig nem lehet egy szavam sem, mert nekem eddig minden olyan jól sikerült (ilyenkor végig szoktam venni onnantól kezdve, hogy felvettek a főiskolára, egyetemre, elsőre sikerültek a nyelvvizsgáim, jó állást találtam, pasit, lakást, fél év után összejött a gyerek, nyugis terhesség, sima szülés, viszonylag pihentető első időszakok stb.), egy kis küzdelem belefér. Az nem lehet, hogy nekem csak a jó jusson, úgyhogy nem ér panaszkodni.
Csak azért nehéz megállni az aggódást. Pedig felhívtam rá az ember figyelmét, higgye el, hogy én még egy nagyon is nyugis anyuka vagyok, bár szerinte is túlspirázom ezt a kajaügyet.

Hasonlók