Szerencsésen megérkeztünk

Mai programunk az volt, hogy várjuk anyut, aztán megyünk Kanizsára. Ő szórakoztatja majd a gyereket az autópályán, én meg vezetek. Délelőtt még elmentünk bevásárolni olyan apróságokat, mint pelenka, fogkrém és kenyér a hátra maradónak (i.e. a páromnak), aztán mikor megjött anyu még vasaltam, betettem még egy mosást, ebédeltünk, Babszem két órát (!!!) aludt, előálltam a kocsival, lemosattam, vettem matricát, bepakoltunk és végül 3 után 10 perccel indultunk. Kinéztem az útvonalterven, mit ajánlanak Kőbányáról hogy a legjobb kijutni az M7-re, s csak egy kicsit tért el a tervük attól, amit a párom ajánlott, s amivel menni szoktunk, de szimpatikus volt és kiderült, hogy az Üllői út jobban van szinrkonizálva, mint a Könyves Kálmán körút, szóval a Petőfi híd volt a nyerő és fél óra múlva már robogtunk is ki a városból. Siófokig még szo-szo volt forgalom, utána alig, Babszem sötétedésig jól bírta az utazást, aztán Keresztúr után már Halász Judit se volt elég jó, szóval a 7esen jöhetett megint a szokásos Kárókatona- Elvitte a róka-Én elmentem a vásárba- Ekete Pekete Cukota Pé-Micsoda szellem ő- Pancsoló kislány dalest, ami csak akkor volt kicsit nehéz, amikor éppen visszafelé énekeltem az állatokat, miközben a hepe-hupás úton (nagyon remélem tényleg lesz nyárra végig pálya) próbáltam a 3 méterenként változó táblákat kisilabizálni a sötétben, míg a mögöttem jövő kamion rámmászott, ha betartottam a sebességkorlátokat. De szerencsésen megúsztuk, jól hazaértünk Kanizsára.
Amit persze az ember nem is nagyon hisz, ugyanis már megint amikor szombaton én vezettem a moziig meg vissza olyan blődliségeket követtem el, amiket a kezdők.
Gyermek elalvása persze kicsit nehéz volt, elvégre új helyen vagyunk, viszont itt az én hálószobámban van apuék gépe és most garázdálkodhatok rajta. Bár felvillanyozott a lehetőség, hogy majd tévézhetek is, igazából a heti műsorból csupán doktor Ház érdekel, meg a Nászok ásza.

Hasonlók