Már a tizenötödik hónapnál tartunk. Párom, aki szerint csak tízes számrendszer a normális már egy ideje azt mondogatja, hogy Babszem másfél éves. Felhívom rá nem egyszer a figyelmét, hogy az még 3 hónap, mert például a múlt héten a cipőboltban, ahol megpróbáltam beszerezni a gyerek első lábbelijét az eladónő kicsit furán nézett, mikor mondtam, hogy még nem jár, az apja pedig, miközben az üzletet lelkesen körbeteperő gyereket követte, hangoztatta, hogy már másfél éves a fiú. Másfél évesen már ciki ha nem jár a gyerek. 15 hónaposan még elmegy, főleg ha fel-feláll, oldalaz, szereti ha jártatják (múlt pénteken a nagyapja dereka megfájdult). Pláne Babszemnek van nehéz dolga, a magassága miatt nem könnyű az élete, az egyensúlyozásra nagyon oda kell figyelnie. Egyébként is, a fiúk mindent lassabban csinálnak. Szóval Babszem még nem megy. Oldalaz, megáll, néha 1-2 bizonytalan lépést megtesz, de elég óvatos ahhoz, hogy ne erőltesse a dolgot. Majd ha már biztos lesz. Még mindig nincs normális cipője se. Az első pár beszerzése amúgy se lesz egyszerű, múlt héten nem volt túl kooperatív például a gyermek, mikor plázázni vittem, aztán meg kiderült, hogy a torkos lábával nem is lesz könnyű találni neki olyan lábbelit, ami jó is rá.
Kedvenc játékai továbbra is a könyvek. Hozza utánunk a kedvenceket, hogy olvassuk el, napjában többször is (Kisvakond és a nyuszi, Vidám pöfi vonat, Három nyulak, Altató, Gromit’s busy day, Telhetetlen hernyócska most a sláger, valamint a könyvtárból szerzett Tíz kicsi csillag és a Hova tűnt az ellenőr?). A szöveg nélküli Téli böngészőben pedig már egyre több mindenre kíváncsi, sőt majdnem mindent amit már elmondtunk neki vissza tud mutogatni.
Ma éppen kajailag is jó napja volt, evett gyümölcsöt, meg ebédet is, de van, amikor ez nem így megy. Viszont most már naponta többször hajlandó stanglit, pogácsát, almát "nyalogatni". Reménykedem, előbb utóbb harapni is fog.
