Sőt azóta talán már meg is érkeztek Stockholmba a húgomék. A párom és Lobi szerint családunk kicsit túl nagy feneket kerített az egész búcsúzásnak azzal, hogy mind kimentünk. Sőt talán még a sógorom is így gondolta, de vele erről nem beszéltem. Mindenesetre kedvezményt kaptunk a tetőterasz-látogatásnál, a 8 felnőtt 4 gyerekből a kiskorúakért nem kellett fizetni. Aztán később még beállított nagybátyám felesége és a lányuk is, pedig anyuék azt hitték, őket sikerült erről lebeszélni.
Babszemnek már egy hete mondogattam, hogy amikor a névnapja lesz, keresztszülei akkor fognak elutazni Svédorszába, mi meg kimegyünk a reptérre és megnézzük a sok-sok gépet. Ezt főleg akkor mantráztam, mikor a parkban lelkesen mutogatta a felettünk elszálló repülőket. De ott persze nem érdekelte az egész, az álló gépek helyett sokkal izgalmasabb volt, hogy mászkálhatott már megint sokat, méghozzá úgy, hogy elutasított szinte minden segítséget, nagy ritkán volt hajlandó bárkinek is a kezét megfogni. Természetesen azonnal a lejtők és a mozgólépcsők érdekelték. Még alig megy de máris nagyobb dolgokra vágyik.
Egyébként meg anyuék hiába síratták meg annyira az egészet, nekünk mind tetszett a húgomék határozottsága és bátorsága, hogy nekivágnak ennek. Ők és főleg a lányuk szerintünk csak nyerhet. Sőt nekünk is lesz hova menekülnünk nyaranta:)
