Szombaton nagyon elcsesztük a délelőttöt. Ugyanis a nagypapa kivételével mind elrohantunk a városba, csupán 3 boltba akartunk menni, kb. háromnegyed órára, ez mégis eléggé megviselte Babszemet. Mert ha mi nem is vagyunk ott, de a nagymama legalább, az nem szokott gondot okozni, csak a nagypapa azonban kicsit még nem bejáratott felállás volt, úgyhogy sírással kezdődött a közös programjuk. Mert másnap, vasárnap amikor elmentünk ebéd után moziba, s úgy ébredt fel, hogy nem voltunk mellette, viszont jelen volt mind a két nagyszülő, már nem volt semmi probléma. Egyébként a Vasembert néztük meg, végre megint egy jópofa szuperhősös film, s persze megint szinte csak mi maradtunk megvárni a stáblista végét, hogy 2 év múlva jövő folytatást meglehetősen izgatottan várhassuk.
Aztán a bizalmat tovább játszottuk el azzal, hogy hétfő délután a férfiak visszautaztak Pestre, s bár egész nap mondogattuk, hogy apa meg nagypapa a busszal elmennek, éppen aludt, amikor kivittem őket a megállóba. Siettem vissza, nehogy arra ébredjen, megint nincs 1 szülő se a láthatáron, de persze akkor jó nagyot aludt délután. Mindenesetre aznap nem látszott rajta, hogy megviselné, ő az egyedüli férfi a háznál. Tegnap azonban már egészen más volt a helyzet. Bár nagyon korán kelt, szokás szerint reggelije után átsietett a nagymamához, viszont fél óránként visszajött megnézni, hogy még mindig alszom. Délután pedig nem akart elmenni sétálni a nagymamával, holott eddig ezzel nem volt gond. Pár lépés után mindig visszajött hozzám. Próbáltuk, hogy együtt indulunk, de nélkülem nem akart tovább menni a saroknál. Pedig biztosítottam róla, hogy én csak pihenek, olvasok és vigyázok a házra, nem megyek sehova, várni fogom. Akkor aztán lementünk a kertbe, aztán a veteményesbe már a nagyival együtt sétált, én addig egy helyben olvasgattam. Ezek után már elindultak együtt a boltba, s vártam még vagy egy fél órát rájuk egy helyben, de szerencsére már nem volt visszatérés, csak a szokásos 2 óra séta után.
Ma már nem voltak ilyen problémák, ennek ellenére kicsit bizalmatlanná tettük a csemetét, úgyhogy legközelebb majd orvosolni kell, mert lehet, amíg most itt leszünk még párszor vissza fog térni belé a kétség, hogy vajon marad-e anya akkor is itt, ha ő kiteszi a lábát a házból/szobából, amiben én tartózkodom.
