Péntekre, 9-re a párom szabit vett ki, eredeti terv szerint 9-kor kellett volna indulnunk Vasváriba. De ugye előtte még ott volt a sok vasalatlan, pakolás, rendrakás, autómosás, bölcsibe menetel, gyógyszerek kiváltása. Végül 11 után indultunk el, de még Babszemet is sikerült megsétáltatni. Mert amíg az ember autót mosni ment, addig mi hazasétáltunk a bölcsitől, ahol leadtuk a munkáltatói igazolásaomat, meg bevásároltunk. Aztán beálltunk a Hungárián a dugóba, de szerencsére az M3 kivezetője jól járható volt. Aztán az utolsó benzinkútnál a matricás táblát elhagyva esett le nekünk, hogy hoppá, nem vettünk autópálya matricát. Gyorsan le az első levezetőnél, ahol persze sehol sincs a közelben benzinkút, plusz mi vagyunk annyira bénák, hogy nem tároljuk a matricavásárló telefonszámot (ez most megváltozik gyorsan, csak a jövőre nézve), s még a környéken se vagyunk ismerősök, úgyhogy autózunk egy jót Káposztásmegyeren, mire visszatérünk a kivezetőre. A benzinkút helyett meg persze az autópályaügynökségnél vesszük a matricát (nem is tudom miért matricázunk még, mikor nem is kell ragaszgatni semmit sehova), megkajálunk, mert most már elég késő is van és elindulunk végre 9 óra helyett fél 2-kor hagyjuk el Pestet. Na és természetesen én fel voltam buzdulva, hogy az előző nap Babszem többször is aludt a kocsiban, most biztos nem lesz vele gond, de természetesen a gyerek egy szem hunyást se alszik. Pedig hallgatunk Halász Juditot, énekelek vannak játékok és általában unalmas az út, s míg mi simán el tudtunk volna szunyókálni, még a sofőr is, a gyereknek néhány félig leeresztett pillán túl nincs kedve pihenni. Megérkezve a nagyszülőkhöz meg persze felpörög, úgyhogy a nap alvás nélkül telik el. Igaz, így megúsztuk az ismeretlen helyen első éjszaka az utazóágyban rosszul telik jelenséget, mert persze nem volt gond az esti elalvással.
