Bölcsi megint

Ma délelőtt elmentünk hát az első számú bölcsödébe, ismét rákérdezni, van-e még esélyünk. Babszem már vagy 500 méterre a céltól sírni kezdett. Néha sikerült lenyugtatni, aztán nem nagyon akart ott körbenézni, sőt a beszélgetést is végigbőgte, csak akkor oldódott fel, amikor eljöttünk. Kitettük a lábunkat és vigyorgott. Ez a földrajzi elhelyezkedés (bölcsi totál szemben a rendelővel) úgy látszik nem túl szerencsés. Úgyhogy lehet, nem kéne erőltetni.
Tegnap bementünk megnézni a  hirdetményt (szülői értekezlet stb.) abba a bölcsibe, ahova felvettek, ott érdeklődve nézelődött, s holnap megyünk találkozni a vezetőnővel is, meg körbenézni. Mondjuk amennyit tegnap a nyitott ajtón keresztül láttam, az tetszett, de a gondozónők lesznek úgyis az érdekesek.
Délelőtt összefutottunk a védőnővel is, aki mindig megkérdi, muszáj már bölcsibe mennie? De hát neki is meg nekem is kell már a társasági élet. De inkább anyagi okokkal szoktam előjönni, mert azt jobban megérti. Amúgy meg azt mondta, így utólag, hogy sokat kellett volna járni a bölcsödevezető nyakára, akkor megkaptuk volna a helyet. Hát naív vagyok. Na de majd az óvodánál, ott már jobban fogok igyekezni.

Hasonlók