Angyag és csere

Ma kétszer is azt hitték Babszemről, hogy elveszett gyerek. Először a sétálóutcán futott vissza mellőlem, hogy még egyszer felmenjen és lejöjjön a CBA előtt, ahol aztán buzgó nénik azt hitték kiszökött a boltból. Én úgy 10 méterre álltam és néztem, mit próbálnak meg kezdeni a gyerekkel. Babszem ugyanis ha idegenek próbálnak meg ismerkedni vele azonnal vagy közelebb jön a szülőkhöz, vagy mutogat, hogy “vele vagyok, ő az anyám/apám”. Most is integetett felém, de egy néni mindenáron be akarta terelni a boltba egy másik meg rátukmálni valami nőre, hogy biztos az ő gyereke. Miután kommunikációja süket fülekre talált, otthagyta őket és odajött hozzám. Aztán meg a könyvtárban kergette őt két könyvtáros is, pedig csak a megszokott köreit rótta a könyvespolcok között, amíg én válogattam és úgy álltam, hogy fél szememet rajta meg a kijáraton tartottam.
Hogy mostanában megint rendesen eszeget a csemete, az anyagcseréje is ismét szinte kiszámíthatóan működik. A legjobb, hogy eddig alig kellett máshol tisztába tenni, mint a saját pelenkázóján. Mostanában azonban van 2 hely is, ahol felszabadul annyira, hogy elengedi magát. Az egyik a játszótér, a másik a könyvtár. Az előbbi helyen az elmúlt hétben 3x, az utóbbin 2x történt meg a dolog (könyvtárban egyébként csak 2x voltunk, szóval ott 100%-ra teljesít).

*Nem akartam elkiabálni, hogy az elmúlt 2 hétben már napi 4x normális kajája is van, ismét szerepel a repertoáron a gyümölcs, joghurt, főzelék, leves, sinlac. Bár még mindig pépesben utazik, de nem panaszkodom!