Az úgy kezdődött, hogy a múlt héten Babszem hazahozott az oviból egy rózsaszín, kagyló alakú műanyag retikült. Ami széttört, mert mostanában mindenki azzal játszik, lányok királylányosat, a fiúk meg valami szállítóeszköznek használják (legalábbis az én gyerekem egy helikopterre akasztva rohangászott vele körbe-körbe). Babszem elkérte Hajni nénitől, hogy majd az ő apukája megragassza. Az óvónéni azt mondta, akár úgy is meg lehet csinálni, hogy ne maradjon szétnyitható, mert főleg abban ment tönkre, hogy ki-be csukogatták a gyerekek. Úgyhogy hazahoztuk a páva mintájú kis táskát és apa megragasztotta.
Másnap egy hasonló alakú, anyagú, csak éppen türkizkék és pánt nélküli retikült hoztunk haza szintén ugyanilyen célból. Az ember hősiesen vette az akadályt.
Ma kiürítettem Babszem szekrényét és zsákját, mert holnap elutazik a nagyihoz kicsit szabadságra és hazahoztam minden ruháját. Találtam a polcán egy kiégett égőt, zacskóba csomagolva. Elhoztam azt is, azt hittem, hogy Babszem megkapta az apjától a múltkor az autóból kiszerelt izzót. De az ember nem ismerte fel az égőt, úgyhogy kidobta. Mikor Babszem hazaért az úszásból, megkérdeztem, milyen égő volt az. Ja, az meg az óvodai vetítőgép izzója, ami kiégett és nem tudnak vetíteni. De az ő apukája biztos tud bele szerezni egy újat.
Úgyhogy jött a kukázás, internetezés és az ember, akit most már a sárga csoport ezermestereként istenít a gyereke, kiderítette, hogy hol és mennyiért lehet ilyen égőt kapni. Jövő héten lesz vetítője megint a csoportnak.