Múlt héten nem volt kocsink, ugyanis kölcsön adtuk Cicának, akinek mindenképp vidékre kellett mennie, munka és családi ügyek miatt, s az ő autója már elég régóta a szerelő kényének-kedvének volt kitéve. Először úgy gondoltuk, nem kell semmire a kocsi, aztán közben kicsit megrendültem, mennyire könnyen hozzá szokott az ember, hogy kéznél van a négykerekű. Lett volna pár ötletem, hova mehettünk volna Babszemmel, de végül is az egyetlen nagyobb túrát, a keddi szandi vásárlást megoldottuk villamossal. S a 3. pár szandált meg is vettem akkor a gyereknek, hiába ordított, fel kellett próbálnia mind a 3at. Aztán a bölcsis szülői miatt átszerveztük a vidéki látogatást, kitaláltuk, hogy mégis május végén megyünk le és majd 11-re jövünk vissza. Eredetileg úgy volt, hogy már csütörtök este visszajön a kocsi, de sajnos előre nem látott dolgok történtek, Cica anyósa kórházba került, úgyhogy péntekre ígérte a visszatérést. Sebaj, gondoltam így is lesz elég időm összekészülődni. S ez be is jött. Kivételesen előbb kész voltam, mint megjött a párom és a kocsi. Az autó nem sokat pihent, mert amint megérkezett Cica, Babszem uzsonnázott, aztán indultunk Kanizsára. Egész jó utunk volt, bár a légkondi nem működött annyira, mint kellett volna, szóval az esedékes nagy átvizsgáláson arra is oda kell figyelni. De fél óra alatt kijutottunk a városból, s 8 előtt már anyuéknál voltunk. Gyerek persze teljesen felpörgött és csak 10kor feküdt le, igaz akkor röpke 10 perc alatt el is aludt.
Vasárnap a párom visszatért Pestre busszal, de most már okosabbak voltunk, megvártuk amíg Babszem felébred, együtt kísértük ki az apját a megállóba, tettük fel a helyközi járatra. Elmagyaráztuk, hogy megy apa dolgozni, úgyhogy simán elengedte a gyerek, utána meg kimentünk anyuékkal a hegyre, ahol jót locsolkodhatott, epret szedhetett és mászkálhatott a domboldalban fel és le.
Úgyhogy itt most nagy pihenés lesz, sok játék, folytatom a hazai könyvtárunk rendszerezését, fodrászhoz, kozmetikushoz, könyvesboltba, könyvhétre, barátnőhöz akarok menni. Hétvégén jönnek a húgomék a lányokkal, szóval nem fogunk különösebben unatkozni.
