Utazás

Anyuék mennek Svédországba. Apu és Lobi kocsival, komppal, hogy legyen ott autójuk. Anyu a húgommal és Adrival meg repülővel. Ott maradnak 5 napot, aztán a szüleim a levegőben jönnek vissza. Apu határozottan tart a komptól, a tengeri betegségtől. Múltkor, mikor náluk voltunk, épp azt hallgattuk a rádió kabaréban, amikor Badár elmeséli Északi tengeri hajós élményét. Vigyorogtunk, na majd apu is így fog járni. Azért szervezni kellett az utazást is, mert Stockholmból Pozsonyba érkeztek július elején a svéd rokonok, s onnan is mennek vissza. Amikor szó volt arról, hogy majd anyu a húgommal elmegy oda kocsival, aztán beállnak a parkolóba, visszaúton meg majd apu vezet már. Bárki aki meghallotta ezt a lehetőséget hangosan röhögni kezdett, ismerve anyu meg a húgom tájékozódási képességeit. A húgom például hitte már Körszállónak a Teve utcai Rendőrszékházat is. Anyu meg annyira óvatos vezető, sötétben és idegen helyen nagyon annyira bizonytalanná lesz, hogy egyszer konferenciáról hazafelé este a 7-en nem mert kielőzni egy kamiont, akit aztán Siófoktól Kanizsáig követtek (még autópálya előtti időkben történt ez).
Most inkább a nagybátyáim fognak gondoskodni arról, hogy eljussanak Pozsonyba a csajok, aztán majd apuék onnan visszajöjjenek.