A tervezett időben indultunk múlt szerdán, 11-kor és két óra alatt lent is voltunk Balatonszerényben. Babszem tök jól bírta az utat, pedig ettől kicsit tartottam, hisz először voltunk hosszabb úton kettesben, ahol kevés a látnivaló. Mert városban egész jól lehet vele kocsikázni, de egy autópálya nem éppen stimuláló környezet egy 21 hónaposnak. Amíg ki nem értünk Pestről persze nem unatkozott, aztán a 40-es kilométernél betettem neki Halász Juditot, s fél órával a cél előtt aludt el. Még egy fél órát lenyomott a kocsiban már a nyaraló előtt a hűvösben, aztán aznap már többet nem is aludt, amit annyira nem bántam, úgy gondoltam így majd könnyebb lesz az éjszakai alvása első nap egy új helyen.
A Balatonban való fürdéssel nem volt semmi gond. Már az első alkalommal lazán belegyalogolt a vízbe, pedig a parthoz közel elég iszapos nálunk az alja. Idén sajnos úgy tűnik, elmaradt a kotrás és hínárirtás a mi partszakaszunkon. Aztán meg kis csónakba vittük beljebb, ahol pancsolhatott kézben. Karóúszót még mindig nem visel el, az annak idején az uszodában se jött be neki, másba meg még nem akar belekapaszkodni. Úgyhogy kézben lubickolt. Meg ahol már leért a lába és kilátszott a feje is, simán gyalogolt. Annyira, hogy még a segítő kezeket is legszívesebben elutasította. Persze ezt azért nem hagytuk. Balatoni fürdőzés után mindig tett egy sétát a csónakkikötő mentén is. Van ott egy villanyoszlop, ami azért roppant érdekes, mert két lámpa is van rajta. Ennek tövében képes volt perceket ácsorogni felfelé nézve. A napirend kb ugyanaz volt mindig, délelőtt séta, motorozás, bevásárlás, tízórai, kismedencében fürdés az udvarban, ebéd, alvás, délután pancsolás a Balatonban, uzsonna, fagyizás, séta, vacsora, játék, fürdés, lefekvés.
Apu 2-3 napokat volt, aztán 1-2 napra ment vissza dolgozni, beosztás szerint. Huszadika előtt kedden délután lejött a párom, akit a busznál vártunk Szentgyörgyön, természetesen hatalmas volt az öröm. Annyira, hogy este csak úgy lehetett lefektetni és elaltatni Babszemet, hogy az apja is benn volt a szobában. Amúgy meg az állandó szereplőgárda anyu volt, Dóri és Eszti (vasárnap a húgomék is kiugrottak hozzájuk), na meg mi ketten.
Kicsit megnyugodtam, Babszemnek nem lesz gondja a bölcsiben. Természetesen első nap még sírt, ha Eszti közeledett hozzá, aztán utána már érvényre tudta juttatni ő is az akaratát. Míg eleinte Esztinek kellett mindig az a játék, amivel Babszem éppen játszott, hamarosan ez fordítva is előfordult. Összeveszni is össze tudtak, főleg a motoron, mert az csak a fiamnak volt. Amíg le nem hozták Esztinek az övét a szülei. Onnantól meg persze Babszem is azzal akart utazni. Volt még lökdösődés és versenysírás, versenyhiszti is. Legbékésebben a medencében voltak el egymással. De akard azért közös játék is. Babszem öntözéséhez (bár volt 2 kanna is, ezen is vitatkoztak néha) Eszti engedett vizet a csapból. Aztán meg labdáztak is, Babszem behajigálta a labdát a szőlőbe, rámutatott, unokanővére meg kihozta neki. Szó nélkül. Azért voltak ölelkezések meg néha puszi is.