Csak szerényen

Balatonszerény kezd egyre szerényebb lenni. Mondjuk így augusztus közepén amúgy sincsenek sokan, szóval tömeg továbbra se volt sehol. Viszont kicsit elkeserítő, hogy a szabad strandon nem foglalkoztak a kotrással. De a WC mondjuk teljesen korrekt, megnéztem: papír ugyan nincs, de tiszta és nem bűzlik. A soron lévő öt vendéglő közül a két legrégebbi bezárt, ki van rájuk írva, hogy eladó. Ráadásul annak idején az egyikben volt a helyi disco, szóval most már az sincs. Bár azt hiszem amúgy is inkább mindenki a Black Magicbe járt. A szomszéd utca sarkán azonban megint működött a tavaly nem üzemelő bolt. Igaz, átalakították, akik kivették vagy megvették nagyon jó érzékkel biciklis pihenőt alakítottak ki. A bicikliútra 100 méterre már mindkét irányban ki van írva, hogy itt egy megálló, adnak sört, üdítőt, melegszendvicset, hamburgert, zsíros kenyeret meg internetet. Mindezt teljesen korrekt áron. Még a jégkrémeket is az ajánlott fogyasztói áron hirdetik, nem tesznek rá a Magnumra még egy 50-est, ahogy a strandon.
De amúgy teljes pangás van mindenütt. Igaz, jó látni, hogy mennyi a kisgyerek. A következő generáció, akiknek már a nagyszülei is itt játszottak a muskátli utcában. A nagyobbak már összejárnak és együtt pikniket rendeznek a parton, fociznak az utcában, bicikliznek stb. Dórinak például ez nagy élmény volt, így nem kellett mindig a két kicsivel lennie.

Continue Reading

Vége a nyaralásnak

A tervezett időben indultunk múlt szerdán, 11-kor és két óra alatt lent is voltunk Balatonszerényben. Babszem tök jól bírta az utat, pedig ettől kicsit tartottam, hisz először voltunk hosszabb úton kettesben, ahol kevés a látnivaló. Mert városban egész jól lehet vele kocsikázni, de egy autópálya nem éppen stimuláló környezet egy 21 hónaposnak. Amíg ki nem értünk Pestről persze nem unatkozott, aztán a 40-es kilométernél betettem neki Halász Juditot, s fél órával a cél előtt aludt el. Még egy fél órát lenyomott a kocsiban már a nyaraló előtt a hűvösben, aztán aznap már többet nem is aludt, amit annyira nem bántam, úgy gondoltam így majd könnyebb lesz az éjszakai alvása első nap egy új helyen.
A Balatonban való fürdéssel nem volt semmi gond. Már az első alkalommal lazán belegyalogolt a vízbe, pedig a parthoz közel elég iszapos nálunk az alja. Idén sajnos úgy tűnik, elmaradt a kotrás és hínárirtás a mi partszakaszunkon. Aztán meg kis csónakba vittük beljebb, ahol pancsolhatott kézben. Karóúszót még mindig nem visel el, az annak idején az uszodában se jött be neki, másba meg még nem akar belekapaszkodni. Úgyhogy kézben lubickolt. Meg ahol már leért a lába és kilátszott a feje is, simán gyalogolt. Annyira, hogy még a segítő kezeket is legszívesebben elutasította. Persze ezt azért nem hagytuk. Balatoni fürdőzés után mindig tett egy sétát a csónakkikötő mentén is. Van ott egy villanyoszlop, ami azért roppant érdekes, mert két lámpa is van rajta. Ennek tövében képes volt perceket ácsorogni felfelé nézve. A napirend kb ugyanaz volt mindig, délelőtt séta, motorozás, bevásárlás, tízórai, kismedencében fürdés az udvarban, ebéd, alvás, délután pancsolás a Balatonban, uzsonna, fagyizás, séta, vacsora, játék, fürdés, lefekvés.
Apu 2-3 napokat volt, aztán 1-2 napra ment vissza dolgozni, beosztás szerint. Huszadika előtt kedden délután lejött a párom, akit a busznál vártunk Szentgyörgyön, természetesen hatalmas volt az öröm. Annyira, hogy este csak úgy lehetett lefektetni és elaltatni Babszemet, hogy az apja is benn volt a szobában. Amúgy meg az állandó szereplőgárda anyu volt, Dóri és Eszti (vasárnap a húgomék is kiugrottak hozzájuk), na meg mi ketten.
Kicsit megnyugodtam, Babszemnek nem lesz gondja a bölcsiben. Természetesen első nap még sírt, ha Eszti közeledett hozzá, aztán utána már érvényre tudta juttatni ő is az akaratát. Míg eleinte Esztinek kellett mindig az a játék, amivel Babszem éppen játszott, hamarosan ez fordítva is előfordult. Összeveszni is össze tudtak, főleg a motoron, mert az csak a fiamnak volt. Amíg le nem hozták Esztinek az övét a szülei. Onnantól meg persze Babszem is azzal akart utazni. Volt még lökdösődés és versenysírás, versenyhiszti is. Legbékésebben a medencében voltak el egymással. De akard azért közös játék is. Babszem öntözéséhez (bár volt 2 kanna is, ezen is vitatkoztak néha) Eszti engedett vizet a csapból. Aztán meg labdáztak is, Babszem behajigálta a labdát a szőlőbe, rámutatott, unokanővére meg kihozta neki. Szó nélkül. Azért voltak ölelkezések meg néha puszi is.

Continue Reading

Balaton III.

Ha valaki végignyalta a beszámolókat, annak íme néhány kép még illusztrációnak.
Dóri, aki a legnagyobb és aki mindig szereti Babszemet, meg Eszti, a huga akitől néha még mindig tart a gyerek, de már barátkoznak:


Így ette Babszem a céklát:

Hűsölés a fürdőkádban, és kacsacsőrű Buddha a sarokban:


Adrival a medencében:

Continue Reading

Balaton II.

Július 16. hétfő – Szüleim hajnalban hazamentek, apu dolgozni, anyu meg hogy betakarítson a hegyen, vásároljon meg eltegye a csalamádét. Kettesben maradtunk hát közel két napra Babszemmel. Egész jól indult a dolog, leszámítva, hogy újra nő lettem, de nagyon-nagyon durván (Részletekkel nem akasztanám ki a népet, lényeg, hogy eddig azt hittem, ilyen erős menzeszem nekem azért nem lesz, mert császárral szültem. Hát tévedés. Nem csak a hüvelyi úton szülők „kiváltsága” ez a félóránként Super Plus csere) gyerek sokáig aludt, délután is lepihent 2 órára, csupán az este tartott megint sokáig az altatás. Szerencsére elég fáradt voltam ahhoz, hogy ne parázzak túlzottan attól, hogy egyedül vagyok felnőtt a kis házban. Azért a bejárati ajtó elé tettem spulni széket, hogy meghalljam, ha valami történik.
Július 17. kedd – Reggel persze jöttek az SMSek a hugaimtól, hogy akkor ma anyuék házassági évfordulója van vagy apu szülinapja? De ez már hagyomány. Anyu végül csak délután, úgy 5 felé érkezett, a légkondis kocsiban nem volt rossz útja mondta, pedig ő nagyon nem bírja a meleget. Mi árnyékból árnyékba költöztünk, hagytuk a házat lesötétítve, hogy legalább este jó legyen, s ne fűtsük fel testhőnkkel. Babszem háromszor is beköltözött a kiskádjába, s pancsolt egy jót, én kábé ugyanennyiszer álltam a kerti zuhany alá. Este megint csak 22 előtt aludt el a gyerek, csakúgy mint előző nap. Viszont újabb mutatványa van, azt mondogatja, roppant édesen és felszólításra is, hogy „Tejtejtetetejtej” illetve valami hasonlót.
Július 18. szerda – Anyu végülis csak ma este szeletelte fel a csalamádéhoz valót, nem csinálta meg Kanizsán, inkább mindent kihozott, mert legalább 24 órát állnia kell a zöldségeknek (egyébként az ő csalamádéja valami hihetetlenül is csodás, még a finnyás párom szerint is a legjobb savanyúság amit evett). Megpróbáltuk, hogy egy órával később kezdjük Babszemnek a lefekvést, ennek megfelelően 1 órával később is aludt el, 11-kor, ráadásul pénteken már 7kor fenn volt és nem aludt vissza. A nagy meleg most már minket is elég jól elért, mindenképp ennek a számlájára írom azt is, hogy egyre rosszabbul alszik a fiú esténként. Vígasztaló, hogy délután legalább közel 3 órát aludt és simán megette a céklát is pasztinákkal. Külön élvezte, hogy köpködhetett és minden lila lett.
Július 19. csütörtök – Mire apu is újra kijött, mert a hét első 3 napján dolgozott, a gyerek már nem volt hajlandó mondogatni, hogy „Tejtejtetetej” se magának, se felszólításra. Pedig a hét első 3 napján főleg ebből állt a szókincse. Kiderült, hogy a fürdés a Balatonban az valami halálosan komoly dolog, Babszem számára. Napközben 3-4 alkalommal is beáztattam a napon melegített vizű kiskádjába, ahonnan elegánsan mindent kidobál, magát a vizet és a pancsolást élvezi, nehogy már holmi játékok elvonják a figyelmét az élvezetekről. Délután megjött Adri is az apukájával és együtt lementünk fürdeni a Balatonba. Mivel első alkalommal annyira nem tetszett neki a dolog, óvatosak voltunk, de nem kellett félteni. Kibírta, hogy betoltuk mélyebb vízbe a kis hajójával és ott belemártottuk a vízbe. Csupán mosolyogni nem mosolygott, mindent nagyon komolyan nézett végig, a szokásos „mérnök úr” arckifejezésével.
Július 20. péntek – Sor került végre minden gyermek kedvenc első zöldségéből készült főzelékre is, a sütőtökre. Semmi gond, lenyomta azt is. Úgy tűnik azonban, hogy a cékla nem igazán jön össze neki, ugyanis kis kiütései lettek, először csípésre gyanakodtunk, de néhány szinte ugyanott jelent meg, mint a múltkor, s mivel az előző napokban csak a cékla volt az újdonság, hát erre gyanakszunk. Azért még lehet, hogy otthon majd próbát teszek, hogy tényleg a lila zöldség-e a ludas, vagy valami más okozhatta a pöttyösödést. Pont fürödtünk, mikor megérkezett az apja is, akit tüntetően mogorván fogadott, meg volt rá sértődve, hogy 2 hétig nem láthatta. Nem volt hajlandó ránézni eleinte. Aztán megbékélt, valószínűsítjük, hogy annyira, még jól is aludt, csupán 1x ébredt fel enni az éjszaka közepén és reggel is fél nyolckor kelt. Mi meg jól elmentünk éjszakai fürdőzésre (éjfél és 1 óra között).
Július 21. szombat – Az utolsó előtti napunk úgy telt, mint a többi. Punnyadni igazán jól lehet a Balatonnál. Babszem kapott a kezébe dinnyét, had szopogassa, és tényleg csak kiszívta belőle a levét, nem harapdálta. Nem úgy, mint a kovászos uborkát, amiből először még múl vasárnap kapott a nagybátyáméknál, aztán anyu is készített és abból is eszegetett néha. Igaz, nálunk sose érik meg teljesen az uborka, mindig előbb elfogy, ezért jóval keményebb a héja is, így nem kellett szívrohamot kapnom minden egyes kiharapott darab miatt, amit látványos öklendezéssel tud előadni a gyerek, mert annyira roppanós volt, hogy nem bírta a kis fogaival igazán megcsócsálni a zöldségeket. Ahhoz képest, hogy 2 foga van, hihetetlen mikre képes, miket tud elharapni, megrágni.
Július 22. vasárnap – Úgy tűnik, hogy apja megérkezése csupán 1 éjszakára hatotta meg a gyereket, ugyanis többször ébredt az éjjel és 6 körül már fenn volt, s nem akart visszaaludni. Szerencsére korán kelő anyukám elvolt vele, míg mi még 2 órával megtoldottuk az éjszakát. Elhatároztuk, hogy ebéd után indulunk vissza Pestre, mert abban az időben szokott aludni Babszem, hiába a nagy meleg. Talán szerencsénk lesz, gondoltuk, mert a Forma 1 és a 40 fok inkább visszatartja az autózástól az embereket. A számításunk egész jól bejött, nem volt nagy forgalom, baleset, a bevezető tök üres volt, Babszem is bealudt másfél órára és 2 óra alatt megtettük szép kényelmesen háztól házig az utat. Itthon ugyan nem volt annyira elájulva az ismerős környezettől, mint vártuk, de korán sikerült lefektetni. Viszont alig egy órányi alvás után elővette őt az a bizonyos hasfájós sírás, ami most 40 percig tartott. Ráadásul nemcsak nehezebb és mozgékonyabb lett Babszem az utolsó ilyen eset óta, szóval nem volt könnyű ringatni, de még jóval hangosabb is.

Continue Reading

Balaton I.

Ez most, ha úgy vesszük unalmas lesz, ugyanis az elmúlt pár hetet akarom inkább magamnak, mint az olvasóknak összefoglalni, hiszen ez a naplóm. Szóval biztos lesz benne érdektelen, száraz dolog, de ha majd egyszer visszaolvassuk a gyereknek, legalább dokumentálva lesz az első balatoni nyaralása.

A július 6-tal kezdődő hétvégén lementünk ugye Kanizsára. Az út maga nem lett volna rossz, ha épp nem keveredünk bele a kivezetőn 1 útfelújításba, aztán meg 1 koccanásba, s Babszem is csak kb. 30 kilométerrel a cél előtt aludt be. Közben volt persze 2-szer megállás etetésre, hátraköltöztem és énekeltem, játszottam neki, aztán rájöttem, hogy a hiper-szuper ülése még nem jól van beállítva, kényelmesebb helyzetbe döntöttem hát és onnantól azért jobban ment az utazás (ld. az előző mondatot.) Hazaérve persze felélénkült és későn lett letéve aludni, de legalább jól éjszakázott. Szombaton délután kimentünk a hegyre, anyuék betakarítottak, mi csak lébecoltunk, illetve gyermek kezébe nyomtunk egy frissen kihúzott sárgarépát, had szokja az ízt, mert a terv szerint hétfőtől, a Balatonon kezdődik a zöldségre szoktatás. Na meg én is gyakoroltam a vezetést, igaz még a párom vitte le a hegyi úton a kocsit, aztán átvettem a kormányt és még előztem is egy traktortJ Kanizsán azért nagy mellénnyel vezetek, mégis csak ismerős terep. Ehhez képest jól is ment a dolog. Vasárnap délelőtt elmentünk vásárolgatni meg kocsit mosatni, szintén gyakorlás volt nekem, sőt délután a Balcsira is én vezettem ki.
július 9. hétfő – Megkezdtük a főzelékezést. Először is sárgarépa-krumpli együttessel próbálkoztunk. Két kanál jutott be Babszem szájába, aztán jól összeszorította és nem volt hajlandó többet enni. Sőt öklendezett. Este a Wellness magazinok címlapján szereplő néniket simogatott apuval, mondván ez aztán a férfias dolog. Az időjárás jelentések igazat mondtak, estére jött a vihar, fújt a szél, dörgött és villámlott, na meg persze esett. Ennek az éjszakának az eseményeit ennek tudtam be (2 órányi altatás)
július 10. kedd – Azt ígérték, hogy koradélutánig felhők lesznek, meg az eső hol eláll, hol rákezd. Ez megint bejött. Délelőtt volt legalább annyi időnk, hogy sétáljunk egy nagyot, még a strandra is be tudtunk menni. Itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy minden balatoni üdülőhelyen van legalább egy Üvegtigris és/vagy Fapuma büfé. Főzelékismétlés. Eredmény, mint előző nap. Két kanál és öklendezés. Este kb. 4. nekifutásra sikerült elaltatni Babszemet, úgy 22 körül merült végleg álomba. Meg is örültem hát, hogy hajnali 3-kor kelt enni. Csakhogy aztán meg fél 5-ig nem aludt vissza. Otthon ilyen helyzetben persze visszateszem az ágyába, eljátszik egy darabig, majd elalszik. Bizonyos ideig itt is működött a dolog, csakhogy egy szobában voltunk és ezt a kis büdös ki is használta. Nem aludt vissza, pedig aztán bevetettem mindent, pelenkázást, ringatást, éneklést, simogatást, mellém fektetést stb. De másfél óra múlva sikerült lenyugtatni.
július 11 szerda – Ma délelőtt elmaradt egy szoptatás, a gyümölcs után. Mondjuk elég nagy adagot evett meg. A főzeléken újítottunk, krumplihoz barackot mixeltünk, hiszen eddig az volt a nagy kedvenc, de nem volt fergeteges a siker. Találtunk helyet Babszemnek nappalra: a tuják tövében szinte egész délelőtt árnyék van, oda telepítettük hát őt a játszószőnyegével meg a játékaival, ráadásul jól látja onnan az utcát és a vonatot is. Hiába árnyék, az 50-es faktorú  naptej gyerekeknek még így is befigyel.
július 12. csütörtök – Úgy látszik, hogy a krumplival van a gond. Ma ugyanis a sárgarépát simán megette a fiatalúr. Igaz, kicsit ki lett éheztetve, ugyanis délelőtt gyümölcs után már nem kapott anyatejet, majd ebédre azt evett, utána viszont majd 4,5 órát nem kajált, ami nála egyéni csúcs napközben. Az eredmény így nem csak 3 kanál sárgarépa volt, hanem annál több. Holnap tehát újult erővel inkább délben fogja kapni az adagját.
Július 13. péntek – Ugyanúgy mint a gyümölcsnél a barack, itt a sárgarépa egymagában megtörte a jeget, az ízlik a Babszemnek. Kicsit megnyugodtam ettől, mert már előttem lebegett annak a rémképe, hogy én ugyan hiába akarom hogy 1 éves kora után már ne anyatejezzen a gyerek, ő még érettségiig cicizni akar (vagy nunizni, ahogy Esztike mondja, akinek nyaktól lefele minden nuni egy női testen, legyen az mell vagy köldök), mert semmi más kaja nem ízlik neki.  De most, hogy végre mégis sikerült valami szilárddal megismertetni őt, ráadásul rövidebb idő alatt kedvelte meg ezt a fajta meleg ételt, mint a gyümölcsöt, kicsit megnyugodtam. Van remény! Dóri úgy döntött hazautazik a szüleivel Délegyházára, úgyhogy a kisfiam lett most az egyetlen unoka itt a nagyszülőkkel, akik el is határozták, hogy akkor most leszoktatják arról, hogy ennyire anyás legyen. Ennek én nem állok ellent, sőt támogatom az ügyet teljes mellszélességgel.
Július 14. szombat – Az előző este megbeszéltek jegyében míg én reggeliztem, anyuék mentek be az ébredező gyerekhez aztán ők is öltöztették fel, s Babszem jó kedvében nem tiltakozott. Délelőtti séta keretében meglátogattuk nagybátyámékat akik szintén lejöttek a hétvégén (már volt róla szó, hogy családunk szerelmi életében mennyire meghatározó ez a Balatonszerény), s mivel már ismerős rokonok voltak, Babszem azonnal vigyorgással, nevetéssel kezdte náluk a napot, ezzel persze mindenkit levett a lábáról. Sárgarépa-fehérrépa nem csak neki ízlett, de meglepően finom szerintem is, aki a maradékot ette meg utána (ja, nem keverünk a kajába anyatejet, inkább a zöldség főzővizével lazítjuk a pürét).
Július 15. vasárnap – Ezzel az alvással valami nagyon nem jó. Éjszaka 3x volt fenn a gyerek, ráadásul ¼ 6 és ½ 7 között hosszabb műsort is rendezett. Volt mondjuk közben vagy fél óra, amikor elvolt magában az ágyikójában, de ez nem vigasztaló, mert mégse aludt vissza magától. Aztán persze fél tízkor kelt, de aztán meg csak 6 és háromnegyed hét között aludt délután. Igaz, vendégségben voltunk nagybátyáméknál, ami kicsit betett a napi programjába, mert akkor mentünk el, amikor délutáni alvásának kellett volna lennie. Az meg, hogy ismeretlen helyen megpróbáljam elaltatni, hiú remény. Jól végighengergőzött meg rugózott néhány ágyat, aztán éberebb volt, mint valaha. Este meg persze 22 óra lett, mire sikerült elaltatni.
De nekem legalább volt szép álmom valamikor fél 7 és negyed tíz között, amíg én is aludtam egy jót. Méhozzá az, hogy a gyerekem apja Brad Pitt, aki ráadásul Karácsonyi ajándékként egy gyűrűvel lepett meg, és megkérte a kezemet. Persze igent mondtamJ Ja és a szép gyűrűben egy Peer Gynt idézet volt (hogy miért, fogalmam sincs, hisz nem éppen a kedvencem), én meg arra gondoltam, hogy lám, a pasi nem csak szép, gazdag, szerelmes belém de még intelligens is.

Continue Reading