Még amikor Tiszavasváriból jöttünk haza, a Shell kúton nemcsak pontgyűjtő kártyát igényeltem de tankolás után vettem egyet az engedményes Ferrari kisautókból is. Babszem mostanában egész jól elvan az autókkal, ha éppen olyanja van. Eleinte mondjuk nem érdekelte a Ferrari, de aztán itthon a parkettán kiderült, mennyire egyszerű játszani vele, csak hátra kell húzni és megy, jó sokáig. Aztán a kocsi áldozatul esett a mostanában dívó másik hobbinak: dobjunk le mindent a folyosóról a kertbe. Szokott lekerülni oda Lego darab, labdák, öntözőkanna, csipeszek, kockák stb. Attól függ, mikor veszem észre, hogy min ügyködik épp a gyerek. Ezeket nem rögtön gyűjtöm össze aztán, hanem mondjuk amikor alszik Babszem, vagy hazafelé sétából összeszedjük. Volt, hogy a csipeszeket megtalálta helyettünk más és a pincefeljáróba tette, onnan vittük aztán fel, amikor jöttünk haza.
A Ferrari esetében aztán már alig két órával később sem volt meg a kocsi. Két lehetőség van. Vagy a földszinten lakó kisfiú járt kinn és kommunizálta el (bár ő mostanában szerintem nyaral, nem láttam már egy ideje), vagy az első emeleten lakó kisfiú és barátja tüntették el. Ők mondjuk aznap lenn voltak játszani a Ferrari zuhanása és keresése közt eltelt időben. De persze azóta nem találkoztam az anyukájukkal, hogy megkérdezzem, nem találtak-e hétfőn egy piros kisautót.
Úgyhogy most minusz egy Ferrarink van.
