Én persze úgy képzeltem, hogy Babszem vagy két hét alatt simán beszokik a bölcsibe, elvégre hallottunk már ilyet, nekem meg lesz még két hetem, hogy felkészüljek a visszatérésre a gyárba, meg kicsit rendet vágjak a lakásban, előkészüljek ínségesebb napokra, amikor majd nem lesz olyasmire időm, hogy átpakoljam a konyhát meg a kamrát, találkozzak emberekkel, elmenjek moziba stb. Aztán maradt egy hetem, s abból is már csak a holnap van vissza, ami teljesen az enyém. Takarítani fogok, már tudom. Most hogy így próbálom visszaidézni, mit is csináltam az elmúlt napokban, meg kell állapítanom, nem sok mindent. Voltam persze könyvesboltokban, könyvtárban, IKEA-ban, ma végre én is elmentem a Culinarisba, találkoztam kismamával, költöttem egy csomó pénzt. Közben meg elmaradt, hogy felújítom a ruhatáramat. Ennek több oka is van. Egyrészt, fogalmam sincs, miben járnak mostanában az emberek munkahelyre, másrészt meg nem igazán tetszett semmi amit üzletekben láttam, ahol aztán rendszerint mindig a gyerekosztályon kötöttem ki és Babszemnek vásároltam nadrágokat, pulcsikat, bodykat, sálakat stb. Úgyhogy a pénzem elfogyott és most nincs egy új göncöm se. Igaz, beleférek 3 évvel ezelőtti gatyámba, szoknyámba, szóval azért lesz mit felvennem hétfőn.
Mindenesetre azért nem kicsit parázom ettől a visszatéréstől. Az elmúlt években erőst hülyültem, úgy érzem. De legalábbis szakmai dolgokkal nem sokat foglalkoztam, a gyárban már nem leszek én az üdvöske. De most nem is akarok az lenni, csak szépen meghúzom magam, dolgozok, emberek közt lehetek és délután majd megyek a nagyfiamért, aki teljesen komolyan tud kezet mosni, fésülködni sőt öltözködni is a bölcsiben.
