Végre hozzájutottam a júliusban lejárt hitelkártyámhoz, amiről először nem értesített a bankom. Mikor utána mentem, hogy hol van, a helyi fiók, ahova átjelentkeztem amikor 2006 októberében táppénzre mentem szülés előtt, hogy ide jöjjenek a hivatalos dolgok, itt kapjak meg mindent, ne kelljen minden marhaságért bebumlizni a belvárosba, a munkahelyemhez közeli fiókba, kiderítette, hogy bizony a hitelkártyám még oda érkezett meg. De 60 nap után visszaküldték megsemmisítésre. Csakhogy nem értesítettek se arról, hogy megérkezett, se arról, hogy tovább nem vehetem fel. De még nem semmisítették meg szeptemberben, s addig nem lehetett újraigényelni. Két hete újra érdeklődtem, hogy akkor megvan már az a nyavajás kártya? Kiderült, hogy nem, mert bár megsemmisítették, a rendszerükben még mindig likvidálás előttiként volt feltüntetve. Na jó, akkor újra utánatelefonáltak, hogy most már induljon az új gyártása. Mindezért persze majd nekem kell megint fizetni. Direkt kértem, hogy megint inkább a helyi fiókba jöjjön, elvégre a másikból korábban 1x már nem értesítettek. Tegnap csak úgy, érezve valamit a levegőben, beugrottam a belvárosi bankba, kiderítették, hogy igen, ott van a kártya de csak holnap tudják átadni. Mire hazajöttem, várt az értesítés, hogy megérkezett a hitelkártyám és mehetek érte. Ma átvettem. Holnap panaszt teszek a telebanknál a hercehurcáért.
Komolyan, a Boltkóros naplójában állandóan azért esik bűnbe Becky mert a bankok sorozatban vágják hozzá a hitelkáryákat. Én meg egyhez nem bírtam hozzájutni már lassan 4 hónapja.
