Holnap lesz a nagy nap. Viszont a babaszobáról vagy honnan már megkaptam a levelet, hogy mi mindent kéne tudnia egy 2 évesnek. Azok közül amiket felsoroltak egy csomó dolgot nem tud: pl. hogy Mi az? Mi ez? kérdéseket tesz föl. Babszem épp csak elkezdett beszélni, jó? Ne tessék már anyukát frusztrálni. Bár a beszédet iszonyú tempóban nyomja, minden szavunkat igyekszik ismételni (meg a bölcsis gondozónőkét is). Már egy hónapja mondtam a páromnak, hogy ugyanúgy, ahogy tavaly az első születésnapjának estéjén méltóztatott először felállni, most meg majd mond valami mondatot. Ma este például végig azt mondogatta, hogy Kriszti, ugyanis végignéztük a fényképeket a keresztanyjáról. Egyébként az első idők után rájöttem, nem érdemes hasonlítgatni: lényeg, hogy szervileg nincs gond vele, egészséges, ép aztán majd mindent csinál a maga tempójában. Különben is alapból hátránnyal indul, hiszen fiú. Ők mindig mindent későn kezdenek. Legalábbis a többség. Szóval azért még mindig van, amiben hasonlítgatom másokhoz…. De ezt biztos sose fogom kinőni, hiába tudom ésszel, hogy mennyire felesleges.
Viszont pont a múltkor gondolkoztam azon, hogy az evéssel kapcsolatos gondjainknak van azért előnye is. Például Babszem nem nassol, nem majszol állandóan kekszet, cukrot, chipset stb. amit lépten-nyomon látunk. Viszont egész egészségesen étkezik, mert zöldségből bármit megeszik, csak megfelelő állagú legyen. Néha még kér brokkolit, spenótot uzsonnára is. Pont a húgom mesélte, hogy barátnőjének a fia is már óvodába járt, amikor megtanult rendesen enni. Ő már látta maga előtt, hogy az érettségi banketten öltönyös-nyakkendős csemetéje elé letesznek egy tál főzeléket… Szóval Babszem esete nem egyedi. Csak ebben is kivárásra kell hajtani.
