A virnyák

Szokás szerint nem hétfő este mentünk a doktornőnk rendelésére, hanem kedd reggel. Nem kellett volna mondjuk ennyire óvatosnak lenni, mert most nem a téli időszak van, tegnap se voltak sokan, ma meg várni se kellett, előttünk senki nem volt. Rögtön bemehettünk a rendelőbe.

Babszem orvoshoz járási praxisában először fordult elő, hogy nem sírt, csak kicsit kezdett szipogni amikor vetkőztettem, de teljesen csendben hagyta hogy végighallgassák a tüdejét. A száját már egy ideje szépen nyitja. Simán megkapta a matricát és természetesen amint felöltözött, a dumagép is beindult.

Vírusunk van, ahogy sejtettük. Ami a torokban is kiütésekkel, hólyagokkal támad: ezért nem menő az evés, csíp a gyümölcslé és tegnapig még a Nutellás kenyér* se csúszott le Babszemnél.  

Jövő hétig ki vagyunk írva, s amíg a kiütések megvannak, fertőzünk is, szóval a terv, hogy a hétvége felé meglátogatjuk húgomékat Délegyházán kilőve. Mégse kezdjék az ő lányai is ezzel az iskolát-óvodát.

*Ma reggelire ugyan még nem ette meg, ebédre azonban már igen. Eléraktam 3 fogást, de csak kis húslevest meg ezt evett. Még almakompótot se… De legalább evett!