Miután Babszemnek az első kör antibiotikum nem annyira hozta meg a javulást, kapott másikat, s már másnaptól láztalanként üzemel, s egyre jobban van. Most már az étvágya is feljövőben, tegnap anyu rengeteg palacsintát sütött és a nagyját ő ette meg. A hétvégén azonban vasárnap reggelre zsebi aludt nagyon rosszul, többször felsírt, de nem igazán tudta megmondani, mi a gondja, végül reggelre kiderült, hogy a füle fáj. Hétfőre persze volt egy kis láza is, úgyhogy ő is elkezdhette szedni az antibiotikumot.

A két gyerek egész másképp viseli a betegségeket: Babszem a magas lázra hajlamos, Zsebi meg köhög, meg átlátszóan folyik az orra, de 38-nál szinte alig megy feljebb a hőmérséklete.

Úgyhogy a héten most mind a ketten közösségtől távol, otthon vannak, míg a múlt héten a nagyi vigyázott Babszemre (Zsebi lelkesen járt oviba), addig most anyu van velük. Jövő héten remélem már megerősödve visszatérhetnek a munkahelyeikre.

Igazából van ami nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük. Például elvileg úgy volt, hogy miután Zsebit és a nagyit felteszem a buszra azon a július 17-i csütörtökön, lesz majdnem egy egész gyerektelen hetünk. S mindenfélét terveztem, többek közt, hogy pénteken este dolgozom, aztán meg kimegyünk Szadára és ott fogunk aludni sátorban. Majd miután elbúcsúztam a Tiszavasváriba indulóktól, s befordultam a sarkon, hogy visszamenjek a kocsihoz gödörbe léptem, kibicsaklott a bokám, a kezemben tartott telefonom eldobtam és megsérült a fedőlapja.  A bal bokám meg szinte azonnal óriásira dagadt. De szerencsére haza tudtam vezetni, aztán borogattam, meg jegeltem, pénteken pedig nem mentem dolgozni, hanem folytattam a terápiát. Úgyhogy csak szombaton mentünk ki Szadára, akkor is én főleg az árnyékban ültem, hevertem meg olvastam…  Most már több mint két hete a dolognak, de még mindig nem teljesen százas a lábam. A telefonomat trükkösen, de tudom kezelni, viszont hamarosan azért szervizbe kell adni, ami nem lesz olcsó mulatság.

A napot, amin hiányoztam gyárból ledolgoztam a következő héten, mert gyerektelenül tovább maradtam, viszont többnyire az asztalomnál ülve végeztem minden munkát, lábamat felpolcolva, meg fáslival nyomultam és mindig hazavitettem magam a busszal, inkább átszálltam többször, s igyekeztem keveset gyalogolni. Nem lett semmi a betervezett csavargásokból, vásárlásokból, sőt még könyvtárba se tudtam visszavinni könyveket, úgyhogy késedelmi díjaim is gyűltek rendesen.

Aztán igazából már szerdán (23-án) leutaztunk Tiszavasváriba a gyerekek után, akik nagyon örültek nekünk. Elmentünk megint Miskolctapolcára, kipróbáltuk a szabadtéri medencéket is, a gyerek részleg nagyon bejött Zsebinek. De voltunk a helyi strandon is, ahol meg Babszem élvezhette a csúszdát, s miután 1x lement rajta az apjával, már tök egyedül használta. Úgy volt, hogy utána egy hetet töltünk itthon a gyerekekkel: 2 napot vigyáz rájuk a nagyi, 1-t Cica, aztán meg egyik nap én viszem be őket a munkahelyemre, utána meg az apjuk, hogy aztán augusztus 2-án kimenjünk együtt Szadára, vasárnap pedig leköltöztetem őket a Balatonra, s csak ma (kedden) jövök vissza ők pedig maradnak és kezdetét veszi az unokatestvérekkel való nyaralás. Csakhogy Zsebinek már múlt szerdán laza volt a széklete, s ez csütörtökre komoly hasmenésbe torkollt. Szóval itthon maradtam a gyerekekkel, pénteken azért Babszemet bevitte magával az apja, mert arra ő már nagyon készült, mi pedig a doktornővel randiztunk, s szerinte is elképzelhető, hogy a strandon szedett össze valamit Zsebi. Méghozzá Vasváriban, mert ott voltam én vele a legtöbbet a medencében és enyhébb tünetekkel ugyan, de nekem is ment a hasam. A hétvégi programot (Szada, utazás Balatonszerénybe) el kellett hát halasztani. Pedig idén ugye anyuéké egész augusztusban a nyaraló, a két kisebb lány unoka már ott volt velük 1-től és nagyon várták a fiúkat.

Végül azért sikerült egy B változatot összehozni: szombaton apu feljött Babszemért, az ember egyedül ment ki Szadára én pedig most hétfő-keddről áttettem csütörtök-péntekre a szabimat. Tegnap óta a nagyi vigyáz itthon Zsebire, aki egyre jobban van, ma már csak 3x volt széklete, az se laza, s visszatérőben van az étvágya is és persze alig várja, hogy menjünk a Balcsira.

Úgyhogy most így állunk: holnap megkapjuk elvileg a székletminta eredményét, hogy milyen kórokozónk volt, de valószínűleg már megúsztuk az antibiotikumozást, én letudom az ügyeletem a gyárban, csütörtökön délelőtt pedig kocsiba ülök Zsebivel és irány Balatonszerény. Hogy milyen terveim vannak a jövő hétre, arról inkább nem is írok, mert még azok se jönnének össze…

Húsvét után még nem tértünk vissza a munkába, mert kedden még szünet volt, Zsebi megbetegedett, köhögött és folyt az orra, kihívtam hozzá a doktornénit. Aztán másnap én is elmentem orvoshoz, mert már több mint egy hónapja szinte állandóan köhögtem, néha folyt az orrom, vagy fájt a torkom is mellé, de lázam sose volt. Már egyszer próbálkozott a házidokim, akkor se jutottunk csak enyhülésig, most se talált semmit, csak elküldött mellkas röntgenre, meg fül-orr gégészetre plusz kiírt. Úgyhogy Zsebivel otthon nyomultunk és a köhögésünket próbáltuk csillapítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Nála jobb hatásfokkal működtek a dolgok. Hétvégén volt a Könyvfesztivál, ahova szokás szerint kilátogattunk. Méghozzá kétszer is. Szombaton az ember kiment Szadára, Babszeméket még reggel elvitte meccsre, ahol aztán Zalánékkal maradt. Miután ebédidőben hazajöttek, elhívták a fiamat a Lurdyban lévő Játszóházba. Mivel Zsebi nem volt hajlandó elaludni, s közben az eső is elállt (délelőtt még erősen rossz időnk volt), felpakoltam és elmentünk a Millenárisra. Szombat lévén rengetegen voltak, de a kissrác miatt könyveket nagyon nem nézegethettem, ő viszont roppant jól érezte magát a tavak partján.

Vasárnap az egész család kiment, mert 11-től Kaláka koncert volt, márpedig Babszem a Halász Judit után azt kérte, hogy menjünk el Kalákára is. Persze most is csalódott, mert az együttes az új lemezét promótálta, azaz vadiúj dalokat játszottak, csupán a végén volt három szám, amit ismertünk és szerettünk. Zsebit se kötötte le annyira a zenés program, bár néha azért élvezettel szaladgált be a színpad elé táncolgatni, de még mindig nagyobb vonzerőt jelentettek neki a halak és az etetésük. Aztán míg a fiúk játszótereztek én szabadon garázdálkodhattam a Könyvfesztiválon. (Részletes beszámoló a szerzeményekről persze az Olvasónaplón található)

A Millenáris után ebédeltünk úton Cicáék felé, aki palacsintával várt, de addigra már elfáradtak annyira a gyerekek, hogy ne hozza őket lázba az édesség. Végül kipróbáltuk a 4-es metrót és úgy utaztunk haza.

Hétfőn a fiúknak elkezdődött a munkahét, én még letudtam a mellkasröntgent, ami persze negatív lett, de már kezdek beletörődni, hogy elképzelhető én is allergiás lettem, már csak az a kérdés, hogy mire. A fül-orr gégész véleménye azért még hátra van de arra még egy héttel később kaptam csak időpontot.

A hosszú hétvégét Szadán kezdtük, most sok mindent nem akartunk csinálni, még ültettem babot meg terepet rendezgettünk, idén először a trampolint is felállítottuk. Pénteken pedig lejöttünk Kanizsára.

Az úgy volt, hogy az új főnéninél be lett osztva, ki mikor kerül majd sorra, hogy elbeszélgessen vele a munkájáról. Elsőre kicsit meg is voltam sértődve, hogy utolsó lettem, a második hét végére egy pénteki napra (január 24-re) jutottam én. Csakhogy közben neki mindenfelé mennie kellett, épp nem a beosztottjaival, hanem a költségvetéssel meg a cég felsőbb vezetőivel volt mindenféle randija. Meg ugye építészekkel, mert hát terveződik ám az új otthona a gyárnak is. Végül majdnem mindenkinél újratervezésre került a sor, úgyhogy a végén a középmezőnybe kerültem, kb. annyian voltak előttem, mint utánam. Dboss amúgy nagyon kedves, közvetlen, a jövő jobban foglalkoztatja, úgy van vele, hogy ha valami működik, abba minek piszkáljon bele ezt a rövid időt (2 év talán) guggolva is kibírjuk a jelen körülmények között, a jövő az sokkal fontosabb, majd ha eljutunk odáig akkor jönnek a reformok. Kisebb feladatokat kaptam, jeleztem hogy hova szeretnék tanulmányi útra menni, azt támogatja, szóval munkaügyben nincs para.

Olvasónaplót is hanyagoltam mostanában, viszont közben indítottunk Brigivel egy új podcastot. Popkult, csajok, satöbbi címmel, tervek szerint kéthetente fogunk jelentkezni hanganyaggal.

Gyerekekkel sincs gond, bár kicsit betegeskedtek. Babszem már korábban megbeszélte a nagyival, hogy legközelebb majd úgy jön fel, hogy csütörtökön el tudjon menni és megnézni az edzését. Közben pedig január 25-re egy edzőmeccsre is beválogatták, úgyhogy teszvesz néni jött, pénteken otthon maradt mind a két fiú, mert Babszem kicsit orrfolyós volt, Zsebinek pedig már meg lett ígérve, hogy a nagyival lehet. Még a doktornénit is kihívtam, aki fel is írt antibiotikumot, hiszen a srácok már vagy két hete voltak felváltva ilyen enyhén beteg, de láztalan állapotban. Szombaton aztán én meg a kicsi otthon maradtunk, a többiek Zalánnal együtt elmentek Nagysápra focizni. A dolog persze csalódás volt, mert Babszem csak 2×5 percet játszott, mert annyi gyereket vittek magukkal, hogy nem sok idő jutott egyénekre. Kivéve Zalánt, mert ő kapus végén minden meccsen védett. Hétfőn nem volt iskola, viszont addigra Tiszavasváriba már nagy hó esett, a fiúk meg vágyakozva nézték a nagypapa által küldött képeket a havas háttér előtt madáretetőt ellepő cinkékről. Úgyhogy mivel igazolásunk volt, én meg elintéztem a munkahelyi dolgaimat a hét első két napján, szerdától szabit vettem ki és lejöttünk vidékre. A fiúk nagy örömére a hó megvárta őket, úgyhogy volt szánkózás, hócsata, snowboardozás, hóember építés.

Jövő héten lesz szülői értekezlet megkapjuk a félévi értékelést, meg jön a farsang. Babszem már ősszel kijelentette, hogy Luke Skywalker akar lenni és nem változtatott a véleményén. Csak ő még a 4-5 rész Luke-ja lesz, kék fénykarddal és pisztollyal felszerelkezve:)

A tegnapi Gyereknapot végül a fogászati ügyelet meglátogatásával koronáztuk meg Zsebivel. Előzmények: motorozás, útpadkának nekihajtás, előre elvágódás, felrepedt száj, lepattant és elmozdult fog.

Az ember még vasárnap is kiment Szadára, mert be kellett fejezni a szőlő kötözését, növelni a levéltetvek elleni hadjárat intenzitását, mi meg itthon maradtunk a fiúkkal. Délelőtt Legozás folyt, délután meg elmentünk a cukrászdába, meg az Óhegyre, ettünk sütit meg Babszem focizhatott Zalánékkal. Aztán hazafelé úton történ a baleset. Szerencsére hogy többen voltunk, így segítettek hazahozni a babakocsit+motort, meg Zalán anyukája velünk maradt, amíg kiderítettem, hova vigyem Zsebit (fogászati ügyelet csak 1 van felnőttnek, gyerekeknek is), meg hívtunk taxit.  Babszemre is ők vigyáztak addig, mint kiderült később, azért nagyon aggódott az öccséért.

Szerencsére az ügyeleten szinte azonnal behívtak minket, s kiderült, hogy nem annyira vészes a helyzet. Csak most egy darabig nem szabad harapni, 2 hét pépes kaja, illetve két napig nem javasolták a cumizást, nehogy nagyon megszívja a fogát a gyerek és kimozduljon még jobban. Meg figyelni kell, hogy nem változik-e a színe a fognak. Úgyhogy az első gyors vizsgálat azért megnyugtató volt. Mindössze háromnegyed óra telt el és már otthon is voltunk újra.

Amint attól tartottam azonban, az altatás sikerült nehezebbre, hiszen Zsebi megszokta, hogy este még cumisüvegből eszi a tápot, de most csak pohárból kaphatta, illetve még kanállal adagolva próbálkoztam. Éjszaka csak egyszer ébredt fel, akkor aránylag röviden le lehetett szerelni, hogy kis kupicából igyon, de ma napközben már nehezebben ment a dolog. Magyarázhatom neki, hogy most nem használhatjuk a cumit, ha ő ezt nem tudja még felfogni.

Azt hiszem Zsebi többet nem fog padkának nekihajtani a motorral.

Eljött hát megint a télnek az a része, amikor elkapja Babszemet valami vírus. Igaz, ez most egész enyhe lefolyásúnak tűnik. Úgy kezdődött, hogy pénteken délután már fújogatta az orrát, mikor jöttünk haza az oviból. Az orrfújás egész hétvégén megmaradt, de semmi más tünetet nem észleltünk a gyereken. Egészen hétfő reggelig, amikor reggeli közben öklendezni kezdett, ami nála gyakran jelzi azt, hogy meg van duzzadva a mandulája, piros a torka vagy hasonló és emiatt nem tud rendesen nyelni. Úgy döntöttünk hát, hogy maradjon itthon. S mivel addigra már Zsebinek is folyt az orra, felhívtam a doktornőt, hogy jöjjön el és vizsgálja meg őket. Amúgy is olyan nyálkás idő volt, hogy még kocsival se lett volna kedvem rendelésre menni, ami hétfőn este van 5 és 7 között, s mindig teli a váró olyankor.

A doktornő mondta, hogy kora délután jön, úgy gondoltam ez biztos 3 felé lesz, a rendelés előtt, de egy jó másfél órával korábban érkezett, 5 perccel azután, hogy Zsebi nagy nehezen elaludt. De neki még akkor is csak átlátszó orrfolyása volt, úgyhogy látatlanban kapott sima orrcseppet, meg a mellkaskrémből neki is adhatok, mondta az orvos. Babszemnek már kezdett a fülére menni kicsit a takony, de nem fájt és láza sem volt, úgyhogy csak antibiotikumos orrcseppet kapott, meg esti köhögésre köptetőt, hogy szakadjon neki fel. Mikor hétfőn az ember hazajött én elmentem és kiváltottam a recepteket. Első este Zsebi nagyon ki akart mindent próbálni, lelkesen hozta be az orrcseppet meg a köptetőt, aminek az a része, hogy kis kupakból lehet inni, nagyon bejött neki. Persze ő csak vizet kapott belőle, de azt kétszer is kért. Aztán első orrba cseppentés után persze megváltoztak a dolgok, annyira már nem is kívánta a másodikat. Szerencsére azonban az orrszívótól nem fél, úgyhogy mindig jól tűri, s rendesen ki lehet tisztítani neki

Úgyhogy a fiúk kidőltek, de szerencsére nem túl vészesen, szóval itthon vannak velem. Persze mindennek tetejébe kedd reggelre már én is erősen fújtam az orromat, sőt tegnap este elég ramatyul voltam, az ember szerint engem jobban ledöntött a vírus, mint a gyerekeket. De azért mára már mindenki jobban érezte magát.

Tegnap délután azért eljött a doktornéni, de addigra már Babszem igencsak jól érezte magát. A torkán még látszott ugyan, hogy be volt gyulladva, de láza már nem volt. Megbeszéltük, hogy szerdán majd beviszem Zsebit a 15 hónapos státuszra meg oltásra, majd akkor találkozunk. Azt mondta a doktornéni, hogy elég rövid ideig lappang ez a fajta vírusos megbetegedés, ha keddig nem lesz gond a kicsivel, akkor megúszta. Persze ma reggel lázasan ébredt szegény, neki is magas volt párszor a hője, 39,4 volt a délutáni csúcs. De a lázcsillapítók lehúzták, meg aludt is kicsit.

Úgyhogy a héten nem lesz státusz meg ilyesmi. Majd jövő héten újra próbálkozunk.

Pedig Zsebi tegnap még nagyon jó passzban volt, tologatta kint a folyosón az új babakocsiját úgy, hogy az apja dokumentálhatta is. a tevékenységét. Íme: