Itthon vagyunk

Úgy tűnik, hogy a két héttel ezelőtti torokgyulladás mégse távozott tőlünk maradéktalanul. Hétfő hajnalban hetek óta először odajött közénk Babszem, mert volt egy kis balesete. Aztán éreztem, hogy kezd melegedni a teste, úgyhogy még aludt, mikor megmértem a hőmérsékletét és bizony 37,8-volt. Bölcsőde tehát kilőve. Meg a munkahely is. Itthon maradtunk hát. A nap változó hangulatban telt, délre lement a láza, már jókedvű volt, aztán délután aludt egy jó nagyot. Több mint három órát. Felébredve azonba 39,4-t diagnosztizáltam, úgyhogy mire hazajött az apja már éppen engedtem a vizet a hűtőfürdőjéhez, ugyanis a lázcsillapító, amit kapott nem igazán használt. Természetesen nem igazán díjazta az ötletet, de azért a fürdőzés meghozta a kívánt hatást és máris jobb kedve volt: rekedt hangon ugyan, de dumált és köhögött, de láz már nem volt.

Éjszaka oda kellett mennem mellé többször is aludni (Ez itt neked és nekem is nagyon kényelmes), meg itatgattam közben (Sokat kell innom akkor meggyógyulok) és igen, félig ébren is ilyen mondatokat használt blues sztárokat megszégyenítő hangon. Hajnalban is volt kicsit láza, aztán reggel elmentünk az orvshoz. Most persze, amikor készültünk Thomas könyvvel, Mercedes-szel, banánnal és innivalóval nem kellett várnunk semennyit. A doktornő megadta a már telefonon is felállított diagnózist. Ezzel egy héttel korábban kezdődhet neki a téli szünet, még ha nem is túl kellemesen. Ugyanis jövő hetet már Tiszavasváriban töltötte volna anyósjelöltéknél, mert a két ünnep közt meg anyuékhoz megyünk, úgyhogy meg is kaptuk az igazolást január 4-re.

Így persze megint az oltás tolódik el, amit szerdán szerettem volna beadatni neki.

Hasonlók