Konferencia Budapest, 2010

Ugyebár 7 éve Párizsban indult az egész, aztán folytatódott Bejrútban, majd Kairóban és még tovább 3x, de akkoriban én nem voltam játékos, Babszem miatt. Aztán miután Boss nénit annyian zargatták végül beadta a derekát tavaly, hogy a 2010-es összeröffenés legyen nálunk. S talán mert már kezd az egész szervezet határozottan nagy lenni, meg mert olyan központi és könnyen elérhető helyen vagyunk, a legtöbben az idei konferenciára jöttek el. Főnéni szervezte az egészet szorosan két kolleginával, V. a cseh típusú készítette a konferencia oldalt én a hivatalos programért voltam felelős meg azért, hogy amikor itt vannak az összes prezentáció zökkenőmentesen menjen. Úgyhogy főleg az elmúlt napokban kellett rohangásznom ide meg oda. Szerencsére hatalmas gondok nem történtek (lopás, emberrablás, elveszés, mérgezés, gyomorrontás, vízbeesés stb.), mindenkinek minden hülye kérését teljesítettük. Még opera jegyet is mi foglaltunk, pedig a szállodájuk, 2 lépésre az Operától megtette volna simán, de inkább zargattak minket.

A workshopokkal szerdán vette kezdetét a buli, este meg előkelő vacsorán voltunk, hála szponzoroknak. Ha lett volna légkondi, mindenki jobban élvezte volna az egészet. Viszont volt élő zene, ahol a Kék Duna keringőtől az Operaház Fantomján át mindent játszottak, hát még amikor megtudták, hogy nemzetköziek vagyunk és táncoslábúak, jött arab dal és Katyusa is. Valamint találd ki mi lesz a következő számot játszottam az egyik amerikai előadóval és nyertem. Mert tudtam, hogy el kell jutni Zorbáig a görög különítmény miatt.

Csütörtökön még előadást is tartottunk (3-an a mi részlegünkből és még 4-en a gyárból), s azt kell mondanom, szerénytelenség nélkül, hogy  bakker még mindig tudok jól előadni. Angolul is! Kiálltam a színpadra (szokásos utolsó pillanatban készüléssel, persze) és kívülről úgy tűnt, mintha extra könnyedén a kisujjamból kiráztam volna az egészet. Még kacagtak is a nézők:) S csütörtökön már 8 után haza is értem.

Pénteken megvolt a hajóút, ahol meg volt magyar népzene és tánc és elmentünk Horányig, az amerikaiaknak persze legjobban a Colbert-híd története tetszett, meg a kivilágított esti Budapest. Közben meg örökbe fogadtak a Nigériaiak, mert mint kiderült, arra számítottak a program alapján, hogy közülük való leszek. Ékezet nélkül ugyanis a nevem náluk is használatos. Aztán amikor felmentem a színpadra, kiderült, hogy se anyám, se apám nem volt Nigériai. De azért ezt mindegyikük külön elmesélte nekem, valamint fényképezgettünk együtt, persze a névtáblámmal kidekorálva, hogy majd otthon elmondhassák, Magyarországon ilyenek a Tunde-k.

Szombaton bár azt hittük, mi feltesszük az érdeklődőket a városnéző buszra aztán hazamehetünk, Főnéni parancsba adta négyünknek, hogy kísérjük a népet (csak V., a cseh típusú kolléga mehetett haza, ő arra hivatkozott, hogy az anyósát várja). Úgyhogy turistáskodtunk, kicsit nevetgéltünk azon, mennyire furán próbálja kiejteni az idegenvezető csaj a neveket, de azért nem volt rossz légkondis buszban ücsörögni. Valamint a várban jól betejeskávéztunk, még szerencse, hogy a cég kontójára.

 

 

Hasonlók