Régen mindig nagyon félénk voltam társaságban. Főleg, ha új, ismeretlen emberekkel találkoztam. Kerültem is aztán ezeket a terepeket. Ezért nincsen nekem, bár már 8 éve írom a blogot, kiterjed blogger-ismerős hálózatom. De nem is olyan régen rájöttem, hogy már olyan öreg vagyok, meg annyi mindent tapasztaltam és láttam, még úgy is, hogy amúgy semmi izgalmas meg érdekes nincs az életemben, képes vagyok sokat beszélni. Meg magamhoz ragadni a kezdeményezést. Meg nem csak ücsörögni és okosan nézni és bólogatni, hanem hozzá tudok szólni egy csomó témához. Át tudok hidalni kínos csendeket ismeretlenekkel. Persze lehet, mások ezt találják fárasztónak:)

Mindenesetre kár, hogy nem úgy 20 éve voltam ilyen.