Mint a talajvíz

Már a múlt héten beterveztem, hogy május 31-én elmegyek A fekete zongora folytatásának a könyvbemutatójára. Azóta azt is megtudtam, hogy az Agave Kiadó a regényről írt recenziómból idéz a könyvajánlóban. Ennek különösen megörültem, mert Baráth Katalin könyve tényleg jó volt és a kiadója meg elég korrekt, igényes könyvekkel, szóval ilyenkor mindig kiderül, hogy valami jó is kisül ebből az olvasónaplózásból.

Aztán hétfőn meg hívtak, hogy menjek el Rácz Zsuzsa új könyvének bemutatójára. Az ember vállalta, ha elég sokszor figyelmeztetem, nem fogja elfelejteni, hogy korábban kell Babszemért mennie az oviba, úgyhogy ott ültem én is a bemutatón. Ami jól sikerült, meg is írtam róla a hivatalos beszámolót, s hab a tortán, hogy bár én készültem, mindenképp megveszem a kötetet és dedikáltatom, jutott tiszteletpéldány is, aláírva, naná.

Amit hazahoztam, mutattam az embernek, aki lelkesen átlapozta, majd közölte, hogy “De hisz ebben nem is vagy benne“. Kicsit összekeverte a női neveket.

Hasonlók