A nagyobbik

Az elmúlt hetekben azért Babszem életében is sok minden történt. Nagy örömömre imádja az úszást, egyre ügyesebb és szereti is csinálni. Tegnap mondta az óvónéni, hogy most már hosszában úsznaka medencében, azaz kicsitől a mély felé és végig az egész távot. Sőt tegnap két “számban” is első lett Babszem. Persze a szülők még mindig nem mehetnek be úszást megnézni, remélem majd tavasszal azért lesz erre is alkalom. De persze meg is értem, mert az uszoda kicsi, csak tanuszoda (Zalán apukája minden alkalommal mérgelődik ezen, hogy kicsi, hogy meleg van, hogy egyáltalán semmi se jó itt… ), nehezen is férnénk el, meg akkor a gyerekek nem a feladataikat csinálnák hanem produkálnák magukat és nem fogadnának szót az oktatónak.

Múlt héten kedden ugye Babszem elutazott Tiszavasváriba a nagyszülőkhöz, s most a napi telefonálások, vagy skype-olások alkalmával nem mondogatta, hogy hiányzunk neki. Ugyanis nagypapa elkezdett terepasztalt építeni az unokája kedvéért. Nagy volt hát az öröm, ment a lelkesedés meg minden és kedvenc olvasmánnyá lépett elő a PIKO katalógus, amit Babszem órákon át tud nézegetni és válogatja már, hogy milyen újabb mozdonyokra, vagonokra lenne szüksége.
Sőt vidéken volt akkora szerencséje, hogy pont vasárnapra virradóra lett annyi hó, hogy reggel kicsit szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni volt lehetősége.

Amúgy meg nemrég volt iskolaérettségi felmérése, hamarosan remélem megtudjuk az eredményeket, mondjuk nem kell izgulnunk mert még egy éve van úgyis. A farsangtól idén is tart, úgyhogy megígértük neki, hogy nem kell aznap mennie oviba. S eddig még megúsztuk nagy betegségek nélkül a telet. Bár ezt korai kijelenteni, mert már két éve mindig februárban dönti őt le valami vírus.

Hasonlók

:(