Átmeneti állapot

Nyaralások vége, itthon voltunk a fiúkkal, ugye, s kettejük közül persze a kisebbről lehetne sokat írni. Kicsit úgy is érzem, hogy eltolódik felé a beszámolók mennyisége, de be kell látnom, hogy ez így normális. Babszem már nem produkál napról napra valami újat, nála kicsit fokozatosabban történnek a dolgok. Most éppen nagyon filmnézésben van benne, napokig a Jégkorszak ment (főleg 2-3. rész), most a Verdák 2. A filmekből kiragadott kifejezéseket azonban nagyon jól használja a való életben. A múltkor például, amikor nem igazán értettük, miről beszél, azt mondta:

Falra hányt brokkoli minden szavam?!

(Jégkorszak 3). Ja és a betűk érdeklik nagyon. Megtanulta a dínó ABC-t a T-Rex express rajzfilmből, s azóta minden betűt felismer, kiolvas (feliratok, rendszámok), írogat a számítógépen. Legutóbb a Railroad Tycoon-ban a papa teljes nevét írta be a mentett álláshoz.
A héten három nap már megy oviba, kicsit akklimatizálódik. Nagy volt tegnap az öröm, mert ott volt Levente, a legjobb barátja, ma viszont pont azért, mert nem volt, kicsit rosszabb volt a hangulata, nem volt kivel játsszon egész nap.

Míg Zsebi, hát ő meg okos és figyelmes kisgyerek, ha valamit egyszer lát, azt azonnal le tudja utánozni. Egyelőre a kocsik jobban érdeklik, mint a vonatok. Persze azokkal is játszik, de kevesebbet, mint bármi más négykerekűvel. Szereti tologatni őket, sőt a nagyobb billenős autóba bepakolja a kismalacát, vagy nyusziját és keresztültolja a lakáson. Erre teljesen egyedül szokott rá. A kezével továbbra is nagyon ügyes, kupakokat lecsavar, de vissza is teszi őket a műanyag palackokra. Az építés és a pakolás is érdekli, ma teljesen önállóan szerzett egy piszkos zsebkendőt és kivitte a konyhába kidobni a kukába. Persze biztos azért is, mert így legálisan kukázhat. Segít ruhát teregetni, a ládából adogatja kezembe a cuccokat, de ezt csak napi 1x és kell hagyni közte néhány nap pihenőt, különben hamar megunja illetve csak kiszórja a zoknikat a földre. Babakocsis sétánál is tudja, mikor ki van vele. Ha csak velem jön, semmi gond, végig ül, nagyon érdeklődő, figyelmes. Ha velünk az apja, azonnal a karjába kívánkozik és legszívesebben onnan nézi végig a séták útvonalát.
Mindent megért, ha kérem, hogy hozzon oda valamit akkor megteszi, eldöntendő kérdésekre bólogat (fejrázás még csak akkor van, amikor tudja, hogy valamit nem szabad és akkor is megteszi vigyorogva).
Nagyon megszokta, hogy egész nyáron együtt volt a bátyóval, kicsit aggódtunk is, mi lesz most, hogy elmegy oviba Babszem, de az első megilletődés után tegnap és ma is igen jó hangulata volt. Délután mondjuk már várta, hogy ismét együtt legyenek és foglalkozzon vele a nagytesó.

Szoktak birkózni is. Kedvencem, amikor Babszem felkiált, hogy :

Támadj, Edi!

Ilyenkor mindig Mazsola és Tádé vonatkozó fejezetei jutnak eszembe.

Hasonlók