Ma először

Ma nem sírt reggel Zsebi, amikor ott hagytam a bölcsiben. Pedig nem is volt ott még Marica és a szomszéd csoport gondozónője is épp mással foglalkozott, de nagy vidáman ment be a szobába és integetett nekem. Igazából nagyon tetszik neki a reggeli indulás, úgy vettem észre. Nem szokott akadékoskodni különösebben, felöltözik és már várja, hogy apa vigye őt a “munkahelyéig”. Igen, neki is ezt adtuk be, mint annak idején Babszemnek, hogy mindenki megy reggelente dolgozni, s munkahely a bölcsőde, az iskola, a cég (apa) és a gyár (anya) is. Ebbe tehát kezd belenyugodni. S igazából nagyon megörült, amikor szombat reggel mondtuk, hogy nem bölcsibe megyünk, hanem Szadára.

Zsebi beszédében az az érdekes, hogy az első mássalhangzókat, amiket amúgy sző közepén simán kiejt, ha valami azzal kezdődik, h-nak mondja. S még mindig múlt időt használ elsősorban, főleg, ha saját cselekedeteiről beszél.

Tegnap megkaptuk Babszem órarendjét is, úgyhogy ma hazahozta a könyvei (nagy részét), mert azt írta a tanárnéni, hogy most már aszerint kell bepakolni a táskát. Tegnap este meg nekiálltam felszabdalni az egyik könyvet. Ugyanis az egyik olyan, hogy kis kártyákat kell kivágni belőle, azt fogják használni majd olvasás tanulásra. Eddig 3-11 oldal volt a szülők házi feladata, aztán majd október második hetére kell vinni a 20-ig. Az ember szerint ezzel igazából a szülőket vizsgáztatják, megnézik, hogy milyen ügyesek. Mivel én vagdostam, biztos egyből rájönnek kitől örökölte Babszem a kézügyesség hiányát.

Hasonlók