Elkiabáltam én ezt rendesen. Mármint hogy milyen erős immunrendszere van Zsebinek és mint második gyerek kevésbé hajlamos a betegségre. Végül az elhúzódó nátha oda vezetett, hogy hétfőre virradóra belázasodott. Amit a kúp éjjel szépen levitt, napközben nem is volt vele semmi gond, viszont így nem mentünk el régen látott Láthatatlan Unokatesómhoz és 5 gyerekéhez, viszont kihívtam a doktornőt, aki megállapította, hogy bizony a fülére kezdett ráhúzódni a gyulladás. Persze fájni még nem fáj, idejében elkaptuk, de azért most egy hét antibiotikum kúra következik. Amit Zsebi meglepő könnyedséggel vesz magához. Mára virradóra is volt láza, a kúp ugyanúgy használt és napközben nagyon elemében volt.

Amúgy a hétvégénk egész mozgalmasra sikerült. Pénteken anyuék vigyáztak a fiúkra, szombaton voltunk Dóri (12!!!!) születésnapján Délegyházán, vasárnap Babszem elment megnézni Zalán egyik meccsét Telkibe, ahova aztán értük kellett mennie az embernek. Végül úgy döntöttünk, ha már Babszemet ennyire foglalkoztatja a foci, még ha csak Zalán miatt is, megpróbáljuk beíratni őt is edzésre, ahova a barátja jár, csak kezdetben heti egy alkalomra, mert azért még mindig nagyon fárasztó neki a suli.

Holnap meg kezdődik a fűtésfelújításunk. Ha minden jól megy a nyár eleje óta húzódó sztori (amiről még nem is írtam, pedig megér egy bejegyzést) végre befejeződik. Egyedi fűtésünk lesz, biza. Mindenesetre azért az majd izgalmas lesz, hogy mit fogok csinálni Zsebivel, míg itt szétkapják a lakást, meg jön a kéményseprő és hasonlók.