Őszi szünet 1.0

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy az első őszi szünet jól sikerült. Ismét a Bükkben voltunk, mint tavaly októberben, jártunk már ismert helyeken, de új dolgokat is kipróbáltunk és megállapítottuk, hogy megint megyünk majd arra, mert jó hely.

Látszik, mennyire képben vagyok amúgy a környékkel, mert azt hittem, hogy Diósgyőr az valami kisváros, ha már van ott vár is meg, Várkert panzió, ahova foglaltunk szállást. De odaérve kiderült, hogy csak Miskolc egyik városrésze. A panzió amúgy tényleg pont a vár mellett volt, amit első nap meg is látogattunk, miután lepakoltunk. Majd körbejártuk a környéket, megállapítottuk, hogy Miskolc pizzamekka lehet, mert minden második vendéglő pizzázó vagy expressz pizza rendelésfelvevő helynek tűnt.

Kedden délelőtt elmentünk Szilvásváradra. Nem volt egyszerű az út odafelé, igazi kacskaringós, keskeny hegyi majdnem ösvényen autóztunk, alig találkoztunk mással. Szilvásváradon felmentünk most az ősember barlangig, ami különösen tetszett Babszemnek, mert felmászhatott sziklákra. Megnéztük a fátyol vízesést, ami azért még mindig nem a régi pompájában tündököl, de legalább már nincs kiszáradva. Még volt játszóterezés, aztán mentünk csak vissza a kisvasúttal és ebédeltünk meg. Persze már elég korán sötétedett, úgyhogy a Kalandpark csak rövid kitérő volt, Babszem kétszer végigmehetett a Mókus körön, s bár fáradt volt, azért ügyesen megoldotta a dolgokat, láthatólag sokat fejlődött tavaly óta. Visszafelé kicsit olyan volt, mintha valami horror film bevezető képsorait vettük volna fel, a tök sötétben a kihalt erdei úton csupán a kocsi lámpája világította meg a fatörzsek egyharmadát. Az ember szerint igazi vezetési gyakorlat volt ez az út Szilvásváradra meg vissza.

Kivételesen az időjárás előrejelzés igazat mondott, szerda reggel volt eső és borús az ég a nap folyamán, úgyhogy csak átmentünk Lillafüredre. Ott megnéztük a Hámori tavat és az Anna barlangot. Ami az előző napi sziklamászásos barlangászat után csalódás volt: szűk folyosók, sötét, s nem lehetett semmit se megérinteni. Sajnos ebédnél melléfogtunk a Tópart vendéglővel, gyanítottuk, hogy a pincérek lehettek egyben a szakácsok is, annyira lassú volt a kiszolgálás még úgy is, hogy a napi menüt kértük.  Innen mentünk strandolni és második nekifutásra meg is találtuk a Barlangfürdőt Miskolc-Tapolcán. Na ezt a barlangozást mindenki nagyon élvezete. Alig több mint egy órát voltunk, mert későn értünk, de azt végig a vízben töltöttük és záráskor hagytuk el a fürdőt. Mire vacsoráztunk, Zsebi már úgy viselkedett, mint aki be van csiccsentve: annyira fáradt volt, hogy úgy dülöngélt, mint aki sokat ivott. Vicces volt: egy botladozó kuncorászó mini-részeg.

Csütörtök délelőtt még egyszer körbesétáltunk aztán hazautaztunk.

Hasonlók