Itthon megint

Szombaton ismét dolgoztam, de legalább most már áprilisig szabadok a hétvégék. Vasárnapra terveztük, hogy sétálunk nagyot, meg a nagyok elmennek focit gyakorolni, de Babszem már délelőtt panaszkodott, hogy kicsit fáj a feje, meg nincs kedve semmit se csinálni. Azért délelőtti sétán a cukrászdáig eljutottunk, de mire hazaértünk már látható volt, hogy bizony itt valaki beteg. Zsebi is köhécselt már pár napja, Babszemnek meg az orra folyt, de eddig semmi komoly nem volt. Estére azonban mindketten lázasak lettek, Babszem jobban, mint az öccse. Úgyhogy hétfőn itthon maradtunk, kijött a doktornéni, megvizsgálta a fiúkat, megállapította, hogy vírus, szövődmény egyiknél sincs, úgyhogy nem kaptunk antibiotikumot. Zsebi lelkesen bevenné még a bátyja lázcsillapítóit is, de neki épp hogy hőemelkedése volt csak még tegnap délelőtt, Babszemnek azonban még ma délutánra is ment fel a láza. Persze a kis utánzó minden alkalommal kijelenti, hogy neki is van láza, ő is eszik gyógyszert stb. szóval nem akar kimaradni semmiből.

Első két nap az enyém volt, szerdán az ember marad itthon, de csak fél napot kell egyedül lennie a fiúkkal, mert jön a nagyi aztán, akinek majd nehezebb dolga lesz, mert amikor már mind a két srác gyógyul, akkor el tud szabadulni a pokol.

Hasonlók