2015 elejére

Szóval a munkás év eléggé furán kezdődött. Először is ott volt ugye az epic késésünk. Ahogy a párom megfogalmazta, most már nem csak a legjobb, de a legrosszabb reggeli időt is mi, azaz én tartom. D. ugye hétfőtől csütörtökig síelni volt Olaszországban, ami azt jelentette, hogy vasárnap éjjel indultak (vagyis már hétfőn 1 volt, mikor jöttek érte). A tervek szerint hétfő délután érkezett a nagyi, hogy aztán segítsen a fiúkkal. Kedden Zsebi itthon is maradt, úgyhogy kettesben Babszemmel mentünk suliba, délután volt az első foci edzés. Ilyenkor az szokott lenni, hogy én munka után hazajövök, nagyi megy és viszi sportolni a nagyot. Csakhogy mikor hazaértem teszvesz néni éppen sápadtan jött ki a fürdőszobából, közölte, hogy hányt, s nem érzi túl jól magát. Szóval elmentem Babszemért elvittem focizni, majd haza, mert úgy volt, ha jobban lesz a nagyi akkor már ő megy érte. Csakhogy nem lett jobban, úgyhogy Zsebivel együtt mentünk a bátyjáért az edzés végére.

Szerda reggel mindenki ment tehát munkába, csak a nagyi maradt otthon lábadozni. Kikövetkeztettük, hogy valószínűleg az epéjével lehet a gond. Zsebi szó nélkül tért vissza az oviba, sőt a hét további részében se akart otthon maradni, amikor pedig már jobban volt tesz-vesz néni. Végül én meg csütörtök reggel hánytam, de csupán mert elrontottam a gyomromat: nekem túl olajos volt az előző esti vacsora. Amit tesz-vesz néni főzött: rántott szeletet, felét sajtos bundában sütötte ki, s bár akkor jól esett, a sajt miatt tuti rengeteg olajat szívott fel, ami meg engem ütött ki. De megállapíthattuk, hogy a családban körbeért az “anyós mérgez”. Először még november elején az ember csapta el rendesen vagy 3 hétre a gyomrát, amikor bekajált anyu tiramisujából, pedig tudta, hogy abból nem szabadna ennie, aztán karácsonykor a húgomnak ment a hasa 2 napig, miután anyósánál ebédelt, most meg ugye engem étettek meg. Úgyhogy csütörtökön nem mentem be dolgozni, kihevertem a gyomorrontást. Mert még a gyerekeket elvittem ugyan reggel, de már nem mertem bemenni a munkahelyemre, a Metrómegállóból visszafordultam. Úgyhogy mire estére hazaért az ember a síelésből, azért már jól voltam.

Miután szombaton dolgoztam, meg D. is még itt maradt a nagyi vigyázni a gyerekekre. Babszemet ugyan korábban kikértem a suliból (egyébként se értettem, hogy nekik január 2-a amúgy is szünet volt, mit kéne szerencsétleneknek ledolgozni az iskolában?), mert úgy volt, hogy anyuék felhozzák Délegyházára Adrit és akkor ott együtt lehetnek hétvégén, ottalvós buli keretében az unokatesók. Csak éppen a Dóri betegedett meg, úgyhogy szombat helyett csupán vasárnap volt együtt az 5 nagyobb unoka, a 6. skype-on csatlakozott be néha.

Hasonlók