Harmadik hét

Az úgy volt, hogy hétfő reggel kicsit úgy éreztem, Zsebi nem teljesen 100-as, de igazából még ráfogtam arra, hogy fáradt, mert hétvégén nem aludta ki magát, ugyanis a délutáni alvásokat bojkottálta. Délután amikor mentem érte az oviba, mondták, hogy kezd elmenni a hangja és kicsit krákogott is. Kedden már itthon maradtunk, bár csak délutánra lett kicsi láza, de nagyot aludt napközben, s estére egész jó volt. Meg is beszéltük, hogy azért a héten már nem megy oviba, doktornőhöz se vittem elsőre, viszont megbeszéltük, hogy feljön a nagyi csütörtök-pénteken vigyázni rá, aztán majd együtt megyünk Tiszavasváriba, mert ez volt betervezve hétvégi programnak.

Babszem persze kicsit féltékeny volt, mondogatta, hogy ő is szívesen maradna itthon. Aztán szerda estére belázasodott. Mire Zsebinek semmi baja se lett, a bátyja elkapott egy csúnyább vírusos torokgyulladást. Hozzá már hívtunk doktornénit is, ő állapította meg a diagnózist. Sajnos Babszem lett végül a betegebb, míg öcsi 2 nap alatt nagyjából jól lett, bár még mindig folyik az orra, ugyanennyi idő alatt neki még szinte alig volt lázmentes órája. Ma reggel bementem az iskolába a cuccokért, Klári néni mondta, hogy hét hiányzó is van, sőt a másik tanárnéni is telefonált, hogy nem jön, mert este neki is 40 fokos volt a láza.

Megkaptam viszont a félévi bizonyítványát Babszemnek. S nagyon meg lett dicsérve, hogy okos, értelmes, érdeklődő gyerek. A fecsegése meg majd elmúlik, s büszkék lehetünk rá. Leginkább az tetszett, hogy külön ki lett emelve, az angol tanárnéni is emlegeti, mennyire gazdag a szókincse.  Mégse hiába játszik olyan sokat mondjuk az Age of Wonders III-mal 🙂

Hasonlók