Közbeékelve

Mindig elhatározom, hogy írok valami rendes bejegyzést is, aztán elszaladnak a napok és megint csütörtök lesz és akkor gyorsan összefoglalom egy csütörtöki kedvencben legalább ami történt.

Immár túl vagyunk a Húsvéton és még az érettségi találkozó szervezése is hatalmas léptekkel halad előre. Nagyon komoly nyomozásra is szükség volt, akadt, akire, mivel ugye orvos, a webbetegen keresztül találtam, de a legjobb, hogy lassan meglesz az a lány, aki talán csak az első találkozón volt ott, de még az se biztos… Először arra gondoltam, az anyukáján keresztül találom meg, aki ott dolgozott ahol az enyém, de már rég nyugdíjas és elköltözött másik városba, a lányához, persze. Na jó, akkor eszembe jutott, hogy volt egy ismerősünk, aki albérletben lakott nála. Na vele megütöttem a főnyereményt, ugyanis kiderült, hogy az ismerős férjének osztálytársa volt az elveszett lány férje, úgyhogy megkaptam a férj telefonszámát. Most már csak az erőt gyűjtöm, hogy telefonáljak: Szia, LT vagyok, EK a PJ felesége adta meg a telefonszámodat, úgy tudom, a nejed az SZÁ, beszélhetnék vele érettségi találkozó ügyében?

Plusz a húgomék melletti városban lakik a volt ofőnk, akiről szintén az a hír járta, hogy lement a térképről, de így legalább tudjuk, hol a postaládája.

Egyébként nagyon jellemző, hogy volt aki azt mondta, hogy alakítsunk facebook csoportot, de hát mi még az a generáció vagyunk, akik közül a 35 emberből úgy 18 van fenn és ebből kb. 6-8 az igazán aktív, úgyhogy nem igazán pálya.

A nosztalgia jegyében amúgy előkerestem régi fényképeket, úgyhogy az egyik este jól elröhögcséltünk azon, hogy micsoda frizuráink voltak, gáz ruháink és szörnyű tapétáink a 80-as években. Ráadásul a húgommal három fénykép és egy Tom Cruise plakát segítségével tudtuk bebizonyítani a szüleinknek, hogy az egyik fénykép a régi szobánkról készült, ahol jobbról voltak az íróasztalok, balról meg az ágyak.

 

 

Hasonlók